Picit késett, de végül megérkezett a sokunk által olyannyira várt tavasz... Csicseregnek a madarak, bimbóznak a virágok, de ami a legfontosabb, hogy végre aktív a feka. Nem volt kérdés, horgásznom kell...

A vízhez való kiérkezésem után, szinte egyből megtaláltam a nap főszereplőit, egy nyugodt öblöcske védelmében. Rengeteg hal volt bent, szinte forrt a víz, a vörösök, és a küszök táncától. Persze, a sügérek sem tétlenkedtek, meg-meg mutatták magukat, de kapásokat nem sikerült kicsikarnom. Ezt annak tanúsítottam, hogy a kitaposott állásról, nem sikerült megfelelően eljuttatni a csalit, az általam jónak vélt helyekre. Sebaj, mindenre van egy eszement megoldás, és már indultam is utat törni a tóparti dzsungelbe... 

Nagy nehezen kiértem, akarom mondani kiültem egy meghorgászható részhez, mert állva kivitelezhetetlen volt a hely meghorgászása. Próbáltam, a legnagyobb csönd kíséretében ténykedni, ez kisebb-nagyobb sikerrel sikerült. Ötletem azonban jónak bizonyult, hiszen több sügér borzolta meg nyugalmamat jelenlétével. Megállás nélkül, dobáltam. Sajnos csalimat, csak kb. 5-10 méterre tudtam bejuttatni, de több lekövetés erősítette meg bennem azt a gondolatot, hogy ez a távolság is elég lesz a fekuszok figyelmének felkeltéséhez. Az egyik behúzás után, egy agresszív ütést kaptam, mintha botom spiccén egy kavics koppant volna. Válaszoltam vendégem érdeklődésére, de a küzdelmünk hamar véget ért, azonban a csalit, egy mohó társa rögtön megkívánta. Sajnos vele sem sikerült közelebbről megismerkednem... További érdeklődésekhez, nem volt szerencsém, így hát továbbálltam.

Közben csatlakozott hozzám Attila barátom, akivel közösen folytattuk a feketék üldözését...

Később, egy stég lábánál, két sütkérező fekát pillantottam meg, ám ők is felfigyeltek rám, és a bot lendülésével párhuzamosan, köszönés nélkül távoztak... Mi van, ha valamit nem vettem észre - gondoltam magamban - , és közben csöndesen léptem fel a szomszédos stégre... Emelés, emelés, durrrr; megvan! A kis nagyszájúnak nem adtam sok esélyt, hamar kezeim között akartam tudni, hogy egy rövid idő erejéig megcsodálhassam.

A nap első hala...

Természetesen C&R...

Több halat, nem adott a hely, így visszamentünk a reggeli, dzsungeles mutatványom helyszínére. Amíg, Attila,a kitaposott ösvényt vette célba, én megint megküzdöttem az elemekkel. :) A fekák, megint üdvözöltek néhány tiszteletkörrel, én pedig, miközben ezt csodáltam, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy csalim körül, életre kel a növényzet, és egy villanás kíséretében botom ellenállásba ütközik. Igen, megakasztottam a nap halát, csak sajnos a kellő hely hiányában, nem tudtam botommal megakadályozni, azt a bizonyos jellegzetes ugrást... A küzdelem végkifejletét, már ti is sejthetitek. Attila, a túlpartról HD minőségben követhette végig a rövid, ám annál tartalmasabb megmérettetést. Közösen, arra jutottunk, hogy a hal kb 35-40cm között mozoghatott.

A ramazurival, szétvertem a terepet, így továbbálltam. Attilával más terveink voltak, így külön utakon folytattuk a pecát.

Szerencsémre sikerült összetalálkoznom a fekete sügéres elit egyik oszlopos tagjával, Laci barátommal, aki megmutatott pár, eddig számomra ismeretlen, de annál ígéretesebb helyet. :)

Egy kis séta után, megérkeztünk egy csendes kis öbölbe, melynek Laci, hamar letesztelte állományát, egy kis fekusz személyében... Pár perc múlva, nálam is akadt egy harcos kedvű jelentkező. Milyen helyre hoztak -  gondoltam magamban - .

Második fekuszom; szerintem, ők a legszebb a halak...

Mire feleszmélhettem volna, Laci, ismét egy újabb sügérrel harcolt, ám sajnos a végeredmény, most nem őt igazolta...

A következő helynél is folytatódtak az izgalmak, hiszen egy rázós kapás után, csalim farok nélkül evickélt vissza hozzám. Míg én szereltem, Laci kézbe vette a dolgot, és már fárasztotta is, valószínűleg az előző tettest.

Laci, a mai nap sem tétlenkedett...

Felgyorsultak az események, szépen jöttek a halak. Társam hajszálpontos dobásának, meg is lett az eredménye, egy újabb sügér személyében.

Újabb sügér a kézben...

Még nekem is tartogatott valamit a nap, hiszen a nád tövéhez kidobott gumimat beesőre verte le egy nagyszájú... A fárasztás után, a szokásos menetrend játszódott le; gyors fotó, és persze a visszaengedés, hiszen ezek a halak, egyfajta értéket képviselnek, amit jó lenne megőrizni!!!

A nap utolsó vendége...

Egy eredményes, tartalmas, és egy felettébb jó hangulatú pecán vagyok túl, remélem, még sok ilyenben lesz a későbbiekben részem!

Tordai Máté ( Largemouth )