Szeretem azokat a pecákat, amikor először horgászok egy ismeretlen vízterületen. Ilyenkor mindig kétszer akkora motivációval vágok neki a kalandnak, hiszen én is, mint mindenki, szeretem pozitív élményekkel "elveszteni a szüzességemet" ! Ezen a hétvégén egy környezetvédelmi területen fekvő kis tavacskához látogattam el, mely nagyszerű élményekkel ajándékozott meg...

Már útközben is csodás környezet tárult elénk...

A nap jól indult, mivel pár dobás elteltével, az akadóból kicibált twisteremet egy csuka kívánta meg. Sajnos, a küzdelem végeredményét nem sikerült kép formájában megörökítenem, ugyanis ellenfelem pár fejrázás után távozott. Még csak el sem köszönt... :-) Nem voltam elkeseredve, valahogy éreztem, hogy nem ez lesz a nap egyetlen hala.

A tó és a környezete...

Folytattam a dobálást, viszont a gumit wobblerre cseréltem, mert az aljzat nagyon akadósnak bizonyult, és egy idő után meguntam, hogy az ígéretes helyeket egyfolytában szétbarmolom...

A nagy számok törvénye alapján az ember néha belenyúl olyan "nóném" csalikba, amik egyébként sokra lettek hivatottak, ellenben az áruk ezt nem nagyon tükrözi. Nos, szerencsére nekem is akadt egy ilyen kis csoda, mely már bizonyított párszor, de pályafutásának csúcsát ezen a napon érte el.

A váltás nagyon hamar meghozta az eredményt, ugyanis erős húzást éreztem a botom végén. A "tettes" méretéhez képest jól küzdött, de egy kis fárasztás után megadta magát, és én büszkén emelhettem magasba a nap első halát, egy csukaifjonc személyében.

Csukaifjonc...

A szokásos menetrend érvényesült ezen a napon is: fotó, visszaengedés, három kívánság... és folytatódhatott a peca.

Még fel sem eszméltem az előző hal hatásai alól, már jött is az újabb jelentkező. A fárasztás elég egyoldalúra sikerült, hiszen életem egyik legkisebb csukája küzdött a bot végén.

Remélem, még találkozunk...

A történetet itt egy picit félbeszakítom, mert tartozom annyival, hogy elmondjam, a tó nagyban elnyerte tetszésemet. A vezetőség mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse a pergetőhorgászok nyugodt, izgalmas időtöltését. Rendszeresen vannak ragadozó telepítések. Egész nap egyetlen szemétbe sem botlottam... - érdekes, az emberek itt ki tudják dobni a hulladékot a kukába. Sokan tanulhatnának tőlük... Örömmel nyugtáztam azt is, hogy pergetni kizárólag C&R betartásával lehet. Végezetül még annyit: csak így tovább !!!

Na, de hol is tartottunk ? Ja, igen: két dobás - két hal. Vajon lehet ezt még fokozni ? Ez csak egyféleképpen derülhet ki, és már csobbant is a csali...

Bumm, nincs meg. Bumm, ez sem akad. Bumm, megvagy !!! Harmadjára csak elkapta. Ő is becsülettel küzdött, de nem bírt ellenállni egy közös fotónak ! :-)

Egy újabb kis csuka...

Természetesen ő is ment vissza...

Kapás - kapást, hal - halat követett.

Érdekesség az volt, hogy az összes kapás kivétel nélkül bentről, nyílt vízről érkezett. A vontatás sebességét nullára lassítottam, mert egy idő után észrevettem, hogyha ugyanazt a csalit gyorsabb tempóval kínáltam fel, a rávágások elmaradtak.

Esőcsuka...

Próbálkozgattam más technikákkal is, de nem hoztak eredményt. És hogy őszinte legyek, élveztem ezt a halbőséget. Ugyan nem beszélhetünk nagy átlagsúlyról, viszont ezek a kis csukák is nagy vehemenciával támadták meg a csalimat.

Erre a napra egyébként két bottal felszerelkezve érkeztem, de a nap végére a casting felszerelés már a kocsiban pihent. Mindegyik halat kivétel nélkül spinning bottal segítettem partra, pedig a nyerő csalimat hosszabb - rövidebb időre megismertettem a multis cuccal is. A gond valószínűleg az lehetett, hogy ezt a nagyon könnyű csalit az utóbbi felszereléssel nem tudtam eljuttatni megfelelő távolságra.

Újabb vendég...

Az eső elálltával a kapások száma is megcsappant. Azért még ki tudtam szedni egyet, de aztán hosszabb csend következett.

Vékony akadás...

A rövid szünetet követően, újra varázsütésszerűen megindultak a kapások. A második ciklusban is kivétel nélkül minden hal bentről jött. Bár a kapások száma elmaradt a reggeli időszaktól, de azért nem panaszkodhatok, mert ezúttal sem unatkoztam.

Jól elkapta !

Azt figyeltem meg, hogy az első ciklusban a csali épphogy csak megakadt a halak szájszélében, míg a későbbi időszakban mindegyik hal mélyre torkolta wobbleremet...

Másik irány...

Sajnos, a horgászatra szánt időm lassan a végéhez közeledett, de nem bánkódtam. Sok jó élménnyel gazdagodtam a nap folyamán. Szép, egészséges csukákat sikerült partra segítenem és visszaeresztenem éltető elemükbe. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártam ezen a vízen, mert a tó környezete, állománya és az itteni embereknek a halakhoz való viszonya nagyon pozitív nyomokat hagyott bennem !!!

Még visszatérek...

Tordai Máté ( Largemouth )