Már sok legendát hallottam Balázs barátomtól egy bizonyos tóról, amely igen szép csukákat rejt magában. Balázs szép fogásainak hallatán beindult bennem a horgászösztön. Mondtam magamban, ide nekem is mielőbb el kell jutnom... Meg is beszéltünk tehát egy időpontot, amely mindkettőnknek (pontosabban: többünknek, mivel Balázs néhány barátja is ráért az egynapos közös túrára) megfelelt. Mondanom sem kell, hogy a peca előtti éjszakámat nem a nyugodt alvás jellemezte. Csöngött az óra, és végre elérkezett a várva várt nap...
Nagyban megkönnyítette a dolgomat, hogy Gyuri tett egy kis kitérőt értem, és el tudott fuvarozni közös célunkhoz. Útközben nagyon jót beszélgettünk közös élményeinkről, és rájöttem, bizony van még mit tanulnom a "szakmában". Az út hamar eltelt és megérkeztünk az előre megbeszélt találkozási ponthoz, ahonnan már Balázs vezette tovább a népet, egészen a tóig. A felkelő napot megelőzve, nagy reményekkel szálltunk ki a kocsiból, és kezdődhetett a rakodás, a csónakok elfoglalása.
A napfelkelte már a parton talált minket...
A napijegy megváltása után pedig indulhatott a várva várt horgászat. Sajnos kiderült, hogy az előző nap mindössze egyetlen csukát fogtak a tavon, ez azonban egyáltalán nem szegte a kedvünket. Kalandra fel !
A párosok úgy alakultak, hogy Balázs és én mentünk egy csónakban, minket követett Misi és Zoli csónakja, míg Józsi és Gyuri külön-külön vágtak neki a napnak. Balázs - szokás szerint - 3 spining botot hozott a túrára, míg én a csapat egyetlen castingosát képviseltem.
Az első néhány óra eredménytelenül telt, ezért úgy döntöttünk, helyet változtatunk és megnézzük a múltheti verseny halat adó pályáját. Csalódás, ez sem hozta meg a remélt sikert ! Gyuri mindeközben sikerre éhesen kezdte "vallatni" a nádszéleket. Meg is lett ennek az eredménye: egy szép, 60 cm feletti, egészséges csuka személyében, amit Gyuri füttyel jelzett mindenkinek. Boldogan nyugtáztuk Gyuri sikerét, és bíztunk abban, hogy most már a többi csukának is megjön majd az étvágya, ám sajnos, nem így lett.
Helyváltoztatás közben egy bojlis kolléga "bennfelejtett" 30 méteres zsinórját sikeresen felszedte a motor, így egy kis időre a partra kényszerültünk. Miközben Balázs javította a motort, megjött a "várva várt" szél, nem sokkal később az eső is eleredt...
Az időjárás sem kímélt minket...
Mindenki küzdött az időjárás elemeivel...
Miután elkészültünk a javítással, Misiékkel együtt "ráálltunk" egy törésre. Közben Balázs telefonhívást kapott: Józsi volt az, aki megfogta a nap második "krokodilját" - egy 60 cm-es példányt. Néhány percre rá látjuk, hogy Misiék is pacsiznak mellettünk, nekik is megvolt az első... Gondoltam magamban, most már mi következünk ! Abban a másodpercben csak ennyit hallottam Balázstól: oké ! És abban a pillanatban barátom a nap halát kezdte fárasztani.... és néhány perc múlva már a szákba terelte a gyönyörű ragadozót. A pacsi után jöhetett a mérlegelés. A mérleg 5.90 kg-ot mutatott, a centi pedig 87-et. A nyerő csali egy ezüst 5-ös Mepps Aglia körforgó volt...
A nap hala: 87 cm, 5,90 kg
Gyönyörű, egészséges példány...
A hal visszaengedése után az eddigieknél is lelkesebben folytattuk a dobálást... Bevallom, azért már motoszkált bennem a kérdés, vajon mikor jövök ÉN ?
Ez a hely több halat már nem adott, de 50 méterrel arrébb ismét lehorgonyoztunk egy törésen az újabb fogás reményében. Mindketten szó nélkül "vallattuk a vizet", és meg is lett az eredménye - barátom horgán ismét egy szép csuka küzdött. A végeredmény ismét Balázs javára szólt, és következhetett a mérlegelés, a fotózás. Ez is szép, hibátlan példány volt, mindez egyébként a nap összes halára vonatkozik ! Talán mondanom sem kell, ez is visszanyerte a szabadságát !
A 68 cm-es, hibátlan krokodil...
Ezután egy hosszabb szünet következett, de ez sem telt tétlenül... A kapástalanság közepette megrendeztük a "spining vs casting" versenyt, avagy ki tud messzebb dobni ? Ez azonban nem úgy sült el, ahogy azt terveztük... Balázs körforgója ugyanis nem a vízbe, hanem az éppen rajtam lévő kabátba csapódott. A rövid sokk-hatást követően átértékeltem az eddigi életemet ! Megijedtem, hogy a mester valóban "a párját ritkítja"... :-) Kiegyeztünk inkább egy igazságos döntetlenbe, és folytatódhatott a dobálás.
Kevesen múlott, de szerencsére túléltem... :-)
A halak nagyon "megálltak", Józsinak és Gyurinak pedig jelenése volt, így menni kényszerültek. Mi természetesen maradtunk, Misiékkel együtt, hátha tartogat még valamit számunkra a víz. Szerencsére, így is történt, mivel a nádhoz dobott körforgómat egy csuka agresszívan verte le. Na, végre nekem is van egy hal a horgomon, mondtam magamban, és egy rövid küzdelem után a csukát a szákba tereltem. Nem volt nagy, de ez most egyáltalán nem érdekelt ! A csali kiszabadítása után következett a szokásos menetrend: a fotó és a mérlegelés. Természetesen ő is ment vissza !
Csukám hossza 57 cm volt...
Ezután már több kapásunk nem volt, Misiéknek viszont sikerült még kettőt kiszedniük. Sajnos, a pecára szánt idő a végéhez közeledett..., de a kaland itt még nem ért véget ! A motort ugyanis úgy lemerítettük, hogy a 15 perces utat, negatív rekordként, bő 1 óra alatt tettük meg. Mindez méltó zárása volt ennek a rapszodikus napnak.
Összességében egy rendkívül jó hangulatú, nagyon tanulságos napon vagyunk túl. A tó környezete és a társaság kárpótolt a nem túl sok kapás miatt !!! Külön szeretném megköszönni Balázs barátomnak a szervezést, és azt, hogy egy ilyen rendkívüli élményben lehetett részem !
Még biztosan visszatérek a "nagy csukák birodalmába"...
Tordai Máté (Largemouth)
Utolsó kommentek