-Máté, követi a basyd, le fogja szedni... Valahogy, így kezdődött el, az a bizonyos pár perc, amely nagyban megalapozta a nap további hangulatát. Mikor békám ráesett, egy tökleveles közepére, még nem tudtam, de valahol már éreztem, hogy ezt a dobást, nem fogom egyhamar elfelejteni! Izgatottan pöccintettem párat rajta, majd egy hírtelen mozdulattal elindítottam. Csalim pár méterig jutott, a rá jellemző billegő mozgással, majd egy fekete árny utolérte, és eltüntette a víz felszínéről... Lábaim remegni kezdtek, és fohászkodtam, hogy a bevágás, találjon ellenállást. A fentiek, aznap velem voltak, és pár másodperc múlva, már kezeimben érezhettem, ahogy a csodás ragadozó fejvesztve menekül, ideiglenes fogságából. Őszintén szólva, nem tudom felidézni a fárasztás pillanatit. Emlékeimben, csak annyi maradt meg, ahogy a tó veteránját barátom kezéhez vezetem, aki szintén remegve, és félve nyúlt le érte, ezzel eldöntve a küzdelmet...

Faroktőig 43,5cm...

Kedvenc halam, és kedvenc csalim...

Régóta vártam rá, megérte...

Vékony akadás...

Még találkozunk...

Szabad vagy...

Ekkor, még nem tudtam, hogy ez csak a kezdet, egy felejthetetlen napból. Folytattuk a horgászatot barátommal, ám mindketten még az előzőek hatása alatt voltunk. A kisebb sügérek, és a rontott kapások kezdtek minket visszalökni a valóságba. Berza, súly nélküli gumival eredt a ragadozók nyomába, míg én szelektálás céljából fent hagytam, a mai nap már bizonyított basiriskyt...

Jól elkapott pillanat...

Berza aznapi első fekusza...

A nádból kibuckázó békát, valami ismét megkívánta.... Bár a méret, most kisebb volt, de így is örültem neki.

Békaevő sügérifjonc...

Míg én a rontott kapásokkal küzdöttem, Berza szépen fogta gumival a kisebb fekákat. A csali előnye, egyben a hátránya is, ugyanis az egyágú horog, el van rejtve a gumiba, ezzel megakadályozva az elakadást. Így, a tökleveleseken, a nádtorzsák között, sőt a hínarasok fölött is gond nélkül el tudjuk vezetni. Ez egy áldás, és egyben átok is, hiszen az el nem akadás, gyakran érvényes halak esetében is.

Jól szórakoztunk, de a nap a vége felé közeledett, és én még mindig csak két halnál jártam. Egy furcsa esemény ébresztett föl passzivitásomból... A beeső basiriskyt, valaki azonnal megkívánta, és egy hatalmas fekete hát törte meg a sima víztükröt... Ám a támadás, nem ért célt, ugyanis a ragadozó, csak a béka lábáig jutott, de a horgot nem érte el. Nem baj, gondoltam magamban; még nem szúrtam meg, hátha leszedi még egyszer... Csobbant a breki, majd azzal a lendülettel el is tűnt. Rövid, de eseménydús fárasztás végén, kézbe foghattam a nap második legnagyobb halát, egy faroktőig 42 centiméteres fekete sügért...

Faroktőig 42cm...

Az akadás...

Viszlát...

Halamnak "nem tudtam" sokáig örülni, ugyanis újra jelentkezőm akadt. Leszorított spiccel, sem tudtam elkerülni a nagyszájúakra jellemző szaltókat, de valahogy, már nem is nagyon akartam. A béka áldozata, ismét egy szép sügér lett, a maga 38 centijével... Pár fotót csináltunk róla, majd őt is útjára engedtük.

A nap utolsó méretes fekusza...

Faroktőig 38cm...

A horgászatra szánt időnk lejárt. Visszafelé menet, még azért egy duplázást beiktattunk.

Önfeledten szálltunk ki barátommal a csónakból, majd a napot kielemezve, és a folytatást lebeszélve, hazafelé ballagtunk...

Tordai Máté (Largemouth)