Megvan ! - kiáltott fel Andris - és a szák felé terelte halát. Nem is rossz, a hosszát olyan...
Na, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a nap legelején. A helyszín megint a "Nagy csukák birodalma", a célpontok pedig ismét a krokik voltak...
Komor időjárás jellemezte az egész napot...
Ezen a napon Andris barátommal vettük üldözőbe a tó hírhedt ragadozóit. Először a már jól bevált villanyoszlopoknál "macskáztunk le", illetve "macskáztunk volna le", de ez sajnos nem ment olyan könnyen, mivel a súlyon lévő kötél nem volt elég hosszú... Pedig az említett hely elég sekély volt. Mi lesz majd mély víznél ?! Szerencsére, a nap folyamán a szél iránya és erőssége mindvégig nekünk kedvezett, így "lehorgonyzás" nélkül is gond nélkül vallathattuk a vizet.
Mindketten Sandrával kezdtük a csukák zargatását. Fokozott figyelemmel ügyeltem minden mozdulatomra, hisz múltkor is nagyon hamar jelentkezett az első ragadozó. Ám a gyors jelentkezés ezúttal elmaradt. Se Andrisnak, se nekem nem adott semmit az első helyszín, így továbbálltunk a már jól bevált törésre ( nekem ez a kedvenc helyem a tavon ).
Ez a rész, mint mindig, most sem hagyott cserben. Horgásztársam épp beszélgetésbe elegyedett, amikor felpöccintett Sandráját egy csuka agresszívan verte le. Láttam, hogy Andris rendkívül stressz-szelt fárasztás közben, amin egy cseppet sem csodálkoztam, mivel ez a hal szakíthatta volna meg a már több hónapja tartó balszerencsés sorozatát. Szerencsére, barátom győzedelmeskedett és boldogan emelte magasba jól megérdemelt "zsákmányát", ami egyben a személyes rekordját is jelentette.
Ez a mosoly mindent elárul...
C&R...
A pacsi után folytattuk a dobálást, hagytuk, hogy a szél vigyen minket, így párhuzamosan tudtuk vallatni a halat adó helyünket. Rendületlenül bíztunk abban, hogy itt még vár ránk valami.
A haltalan percekben is jó volt a hangulat, barátomról lerítt a boldogság... - "halat" lehetett fogatni vele ! :-)
Sok idő nem telt el, mikor az én szívem is hevesebben kezdett el verni, a csalimat ugyanis csuka koma hihetetlen falánksággal verte le. A fárasztás nem tartott sokáig, mivel a fekáknál már egy életre megtanultam, hogy nem szabad finomkodni ( ez persze az én véleményem ). Amikor feljött, meglepődtem, ugyanis nagyobbra saccoltam, de ahogy a mondás tartja: aki a kicsit nem becsüli...
Gyönyörű színek...
Én úgy vagyok vele, ha az első halamat megfogom, akkor már lejön rólam a teher, és sokkal nyugodtabban tudok pecázni !
A hal visszaengedése után egy pici szünet következett. Társam elment, hogy ital formájában felmelegedjen, én pedig a kötelező napi gubancomat csomózgattam ki. Nagy fáradtságok árán ugyan, de végre normálisan állt a zsinór a dobon, s ennek megörülve úgy gondoltam, dobálok egyedül egy picit. Ez azonban nem bizonyult jó döntésnek, mert ahogy felkeltem, azzal a lendülettel ellöktem a csónakot a parttól. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha az evező nálam lett volna, de az a fűben pihent... Társam, egyben megmentőm segítségével megoldottuk valahogy a problémát. Sőt, még "forró" teát is kaptam tőle, amit sikeresen magamra öntöttem. :)
Na, de térjünk vissza a nap főszereplőihez, a halakhoz !
Reménykedtünk, hogy a már jól bevált törés ismét tartogat nekünk még valamit. Andris csalit váltott egy Savage gumi formájában, én viszont maradtam a "csukamágnes" Sandránál.
Megvan ! - kiáltott fel Andris, és a szák felé terelte a halát. Nem is rossz, a hosszát olyan 60-65 cm közé becsültük. Társainál picit kisebb volt, de ez egyáltalán nem érdekelt minket.
Szép, egészséges példány...
Miután a törés már nem adott több halat, még megnéztünk pár új helyet, de hiába, a csukák nem voltak étvágyuknál. Ha legalább kapások lettek volna... Olyan volt a víz, mintha üres lenne. Az ember egy idő után megunja a kapástalanságot, és egyre inkább a hazamenetel felé hajlik - így tettünk mi is.
Egyáltalán nem voltunk elkeseredve, végül is halszagúan tértünk haza. Ráadásul társamnak élete első komolyabb csukáját sikerült kifognia.
A mai nap is bizonyította hírnevét a "Nagy csukák birodalma" !
Még visszatérünk !
Tordai Máté ( Largemouth )
Utolsó kommentek