40 fok, enyhe szellő, és tűző nap; a helyszín Kádárta. KÁDÁRTA, sok furcsa gondolat kavarog bennem a szó (név) hallatán, ha címkéznem kellene, nehéz dolgom lenne... A címkék között helyet kapnának az alábbi szavak, gondolatok; az első fekete sügérem, a "fertőzés" kiindulópontja, a "sporthorgász" egyesület. Mindhárom gondolat mögött komoly történet bújik meg, még is csak egyet szeretnék közülük kiemelni; az pedig az egyesület nevében fémjelzett "sporthorgász" szócska. Lehet, hogy horgász, de biztos nem sport... Hogy miért gondolom ezt, azt nem szeretném "monitorra vetni", mert úgy vélem, több kárt okoznék, mint hasznot! Így bele is vágok, a történet érdemleges részébe...
Az ember (horgász) mindig tervez valamit horgászat előtt, ám ezek a tervek, csak csekély százalékban valósulnak meg. Keresztül húzhatja az időjárás, a halak viselkedése, és további tényezők. Ám ezen a napon valahogy minden úgy történt, ahogy történnie kellett...
Tervem elég primitívre sikeredet... Kíváncsi voltam, hogy milyen eredményt érek el, ha egész nap, kizárólag a partmentén lesben álló sügérek árnyát keresgélem, és azok elé ejtegetem be furcsa színekben virító szilikonos jig-emet...
Az első zöld villanás után bekövetkező erős koppintás, rögtön jelezte, hogy nem állok messze az igazságtól, ám sajnos az akadás elmaradt. Sebaj, talán 20 méterrel jobbra, ismét akcióm akadt, de a "lekövető elkövető", az utolsó pillanatban meggondolta magát, és sebesen váltott irányt...
Körülbelül fél óra múlva megtört jég. Lábam alatt egy fekete árny ragadta el süllyedő csalimat, majd heves fejrázásba kezdett. A horog masszívan akadt vendégem szájába, így egy nyugodt "fordítgatós" fárasztás után, büszkén nyúlhattam le érte, hogy egy rövid időre megcsodálhassam.
Tökéletes ragadozó...
A csali, és az akadás...
Még találkozunk...
A következő kör, a tó körül kalandosra sikeredet. Utam egy vízbe dőlt fa törzsére vezetett, melynek ágai között kezdtem emelgetni szilikonos csalimat. Pontosabban kezdtem volna, ugyanis a beeső csalit, egy hatalmas árny ragadta el. Az adrenalin hatására, torkomon a "feka" szó jött ki, de Gergő barátom idejében figyelmeztetett, hogy bizony egy óriási csukával van dolgom. A "krokodil" a fa mellett megmutatta magát, majd óriási sebességgel a mélybe távozott, csalim pedig ellenállás nélkül süllyedt lábam elé. A halat olyan 90cm-re becsültük, de ezen már kár volt gondolkozni. Sajnos nem erre a méretű, és fajtájú halfajra volt beállítva felszerelésem, így elkeseredetten nézhettem magam elé. Ezt az értelmetlen bambulást, hamar megtörte, egy elém beparkoló sügér. Röpült is a szilikon, a szája elé, és egy gondolatnyi idő múlva, már jobbra indult a zsinórom. Minden úgy történik, ahogy meg van írva, gondoltam magamban... Picit vártam, majd határozottan válaszoltam, de az akadás elmaradt. Ez is fokozta, az amúgy is "egekben" lévő lelkesedésemet...
Ezután Gergő percei következtek, egy vízben lévő bokor ágai között, ügyesen emelgetett csaliját, egy testes fekusz kívánta meg... A fárasztás Gergőt igazolta...
Termetes nagyszájú barátom kezében...
Innentől felgyorsultak az események, több akasztott hal, több lekövetés, de valamiért nem volt szerencsém... Idegességemben, már az "irreális" helyeket is dobáltam. Pont egy ilyen "irreális-nak" vélt rész mellett jöttem el... A helyszínt élettelenség, és 10 centis víz jellemezte. A jig- csobbanására, egy nagyszájú, ijedten startolt ki rejtekéből... Őszintén elmondom, kellett egy kis idő, míg leesett, hogy a hal, már rég csalimmal a szájában száguldozik, de a végül csak sikerült megfognom a nap második halát... :)
Csak sikerült megfogni a másodikat is... :)
Közben a nap a vége felé ért, és nekünk is menni kellett... Mondanom sem kell, hogy a horgászatot egy vesztett hallal fejeztem be, de ezen már nem tudtam idegeskedni, ez egy ilyen nap volt... Panaszkodni nincs okom; volt szerencsém két gyönyörű halat megörökítenem, és visszaengednem.! Sajnos itt ezt nem mindenki teszi meg... :(
Tordai Máté (Largemouth)
Utolsó kommentek