Április közepét írjuk, és beköszöntött a "tavaszi nyár"... Felgyorsultak az események, összemosódtak az évszakok. Minden változik, csak egy maradt a régi, horgásznom kell ! A mostani pecánál, a halfogás mellé, más cél is társult; kíváncsi voltam, hogy vajon igaz-e, az a horgászhiedelem, miszerint, a nagy csali mellé, nagy hal is társul...

A kapocsban, a nemrég beszerzett megabass xpod kapott helyet, - bízva a nagyobb átlagméretben -  ami a maga 10,5 centiméteres hosszával, nem mondható csekély méretű wobblernek. Annyit érdemes még, magáról a csaliról tudni, hogy szája több szögben állítható, így használható wobblerként, popperként, vagy akár walk the dog csaliként is. Jelen esetben, én az utolsó variációval (walk the dog) akartam becsapni a kíváncsi fekete sügéreket.

Xpod pihenőben...

Hétköznap révén, csaknem teljesen egyedül élhettem ki a vágyaimat. A hétvégi házak, néma csöndbe burkolództak, csak pár kutya hangos vonyítása éreztette velem, hogy nem vagyok teljesen egyedül. A sekélyebb részeket favorizáltam, és az ígéretesebb helyek elérése végett, - meg persze a perzselő nap miatt - vízből állva próbáltam becserkészni tüskés barátaimat.

Ritmusszerűen vezettem "kis" felszíni csalimat, amikor az egyik pöccintés után, elnyelte a mély. Megvan! De vajon, mekkora? A kérdés, inkább csak költői volt, mivel már a kapásból is tisztán kirajzolódott, hogy nem ez lesz életem hala. Az akadás, nagyon vékonyra sikeredett, olyannyira, hogy halam majdnem idő előtt elköszönt, de a szerencse végül engem pártolt, így őkelme a kezemben, a csali, meg stégen kötött ki. Sajnos, a  wobbler korai kiakadása miatt, a kép még nem nevezhető megfelelő tárgyi bizonyítéknak, de sebaj, majd a következő...

Az első vendég... Nagy hal - nagy csali?

A második halat, több rontott kapás előzte meg. Feltehetően a csali mérete miatt, a wobblert, csak megtámadni tudták, bekapni viszont már nem. Mohóság, vagy kíváncsiság, vetődhet fel a kérdés... Végül is, a kettő nem zárja ki egymást.

Ő már nevezhető bizonyítéknak?! Ő sem mondható kimondottan nagynak...

Szeretem, amikor kis elzárt öblöcskékben horgászhatok, és csak csalim hangjára irányulhat figyelmem, ilyenkor az ember hajlamos belefeledkezni, belealudni a vontatásba, és persze akkor jön a kapás. Így történt ez most is, de Fortuna, megint kegyes volt hozzám, hiszen egy megkésett bevágás is elég volt ahhoz, hogy halamat közelebbről megcsodálhassam.

Segített észhez térni...

Felszíni csalimat, csak úgy habzsolták a sügérek, de a méret terén, nem történt érdemi változás. Idegveszítő, mikor 5-6 kapásból, egy sem akad meg, de hát, sajnos, vagy nem sajnos, ez hozzá tartozik a pergetéshez. A harmadik hal megfogásakor, számomra ( a fekák terén ) megdőlt az elmélet, hiszen a csalimmal, nagyjából azonos méretű fekusz megfogása után, valahogy nem éreztem, az igazságot az elméletben...

Komolyan gondoltad? :)

Gondold át még egyszer... :)

Egy dobással a hal visszaengedése után, a következő események zajlottak le: Placcs, kettő pöccintés, Bummm... Ő is megengedte, hogy készítsek róla pár fotót, majd angolosan távozott.

Nem nagyon mozdultam a helyről, hiszen egymás után fogtam a halakat, sőt még egy nem várt ragadozó, egy 3-as forma balin is vígan cuppantotta le csalimat, de sajnos a harc idő előtt véget ért. Nem baj, végül is fekázni jöttem, ez már csak hab lett volna a tortán, vagy, ahogy mostanában hallhatjuk; "hal a tortán"...

A nagyszájúak viszont, a fenekeszeggel ellentétben nem hagytak cserben, folytatták, ott ahol abbahagyták. Többször, olyan helyről kaptam a kapást, ahonnan még álmomba sem gondoltam volna, sőt egy igazán ínyenc sügér kolléga, a rossz dobás utáni, "ezerrel kitekert" csalit kívánta meg...

Nagyon jó nap volt, felszíni csalimat zabálták a sügérek. Érdekes volt, hogy kb. két helyről fogtam az összes halat. Ez lehet, hogy azért volt, mert nem nagyon mozogtam, de lehet, hogy szimplán megtaláltam, pár nagyobb csapatot...

Neki is tetszett...

És ő sem volt rest megtámadni...

Egy szál horog tartotta...

A nap végére, számomra az elmélet, a FEKETE SÜGÉREK terén megbukott. Az is igaz, hogy a nagyszájúaknak, nem könnyű (lehet) olyan csalit találni, amit ne tekintenének természetes tápláléknak, vagy aminek, csupán kíváncsiságból ne mennének neki.( Gondolok itt például a japán deps cég, egyik új csalijára, a bullshooter-re, ami a maga 180 grammjával, ás 19cm-es hosszával nem mondható csekély méretű fegyvernek, és a (jobb) feketék, mégis habozás nélkül megtámadják. ) Azt azért, így egy peca után, nem merném leszögezni, hogy a csukák, vagy esetleg más halfajok terén az elmélet nem állja meg a helyét, miszerint a nagy halhoz, nagy csali is társul...

Tordai Máté ( Largemouth )