1 év után újra feloldották egy, az általam nagyon kedvelt kis tavon a pergetési tilalmat. Örömmel olvastam a hírt a tó honlapján, de megütközött valamin a szemem: "a halat el kell vinni, vagy le kell adni a halőrnek..." Ennyi elég is volt a kedvem lelohasztására, mivel köztudott rólam, hogy kizárólag a C&R ( fogd meg és engedd vissza ) horgászás híve vagyok !!! Na, mondtam magamban, azért teszek egy próbát a halőrnél, hátha tesznek velem egy kis kivételt, mégiscsak 3 éve rendszeres látogatója vagyok a tónak. Szerencsére, nem kellett sokat győzködnöm a halőrt, tudta ki vagyok, és hogy miként állok a halakhoz... Ennek megörülve, szombatomat szabaddá tettem és felszerelésemet beélesítettem...

Komor hangulatban fogadott a tó...

Nagy reménnyel indultam neki a napnak ! A múltévi élmények hatására csukák hadára számítottam, de ahogy a közmondás is mondja: "Homo proponit, Deus disponit" ( Ember tervez, Isten végez ).

Az első 4 óra kapás nélkül telt el, itt már éreztem, hogy nem ez lesz életem legeredményesebb pecája, de nem adtam fel ! Hajthatatlanul vallattam a tükörsima vizet. Több, általam jónak vélt akadót "vizslattam" át, de a várva-várt eredmény mindig elmaradt, mígnem megpillantottam a lábam alatt egy vízben lévő "fatákolmányt".

Az említett "fatákolmány"...

Nem is kellett nekem ennél több, már csobbant is a csali. Izgatottan pöcögtettem fehér twisteremet, mígnem az utolsó pöccintés során, életre kelt a botspiccem. Megvagy ! - kiáltottam fel. Halam - a méretéhez képest - jól küzdött, de nem adtam neki sok esélyt, sietve magamhoz tereltem és tarkón fogtam. Nem a legnagyobb, de a nap első hala.

 A nap első hala...

 Természetesen, ez is C&R...

Ezután ismét egy hosszabb szünet következett. Az egész csali arzenálomat bevetettem, de hiába, a csukák nem voltak étvágyuknál. Picit leültem pihenni, és elelmélkedtem a tavalyi szép emlékekről, de ez sem tartott sokáig. Erőt vettem magamon és elindultam a következő körömre. Végül is horgászni jöttem, nem pihenni ! Dobáltam rendületlenül, hátha tartogat még nekem valamit a nap. Elérkeztem egy ígéretesnek tűnő helyhez. Most vagy soha, mondtam magamban !

Hátha a nád alatt lesz egy "krokodil"...

Odapöccintettem csalimat a bedőlő nád tövéhez, és a süllyedő twistert azonnal egy csuka verte le, hihetetlen agresszivitással. Egy szép kis csuka ifjonc küzdött a bot végén, de ismét én nyertem. Ez sem életem csukája, de csak sikerült kiszednem még egyet ezen a gyenge napon.

A jövő nemzedéke...

Szabad vagy...

Sajnos, ő volt a nap utolsó hala. Az eső elkezdett szakadni, és persze nem volt nálam semmi, ami megóvott volna a megázástól, ezért a horgászat befejezése mellett döntöttem...

Eleredt az eső...

Összességében egy nagyon nehéz, de tanulságos pecán vagyok túl... A csukák egyáltalán nem voltak étvágyuknál, dobhattam nekik bármit... Kettőt sikerült becsapnom, ami nem olyan jó eredmény, de kellenek az ilyen napok is, ezért szép a horgászat. Mindig tanul valamit az ember !!!

Folytatás következik !!! Végre, sok hallal :-)

Tordai Máté (Largemouth)