A hétvégének egy célja volt, felavatni újdonsült Fishing Time pólómat... A kalandnak, ki mással vághattam volna neki, ha nem méltán híres barátommal; Berzával. Eredeti célunk domolykózás lett volna, de mivel a jó öreg Duna, elmosta terveinket, így ismét a fekete sügerekkel kellett randevúznunk...

Szokásomhoz hűen, ismét elalvással indítottam a napot... Ráadásul, a jegypénztárnál valakinek, épp kora reggel jutott eszébe szerencsétlenkednie. Sebaj, sajnos egy idő után megszokja az ember, és negyedóra elteltével is képes "őszinte" mosolyossal a pénztár elé állni.

Az utazás "röpke" egy órája alatt, volt időnk átbeszélni, az élet fontosabbnál-fontosabb dolgait, hogy aztán diadalittasan szálljunk le, Délegyháza kitérkövezett központjában. Berza, a napot szokásához hűen, a kisbolt kroássszon készletének felvásárlásával kezdte, majd büszkén rakta zsebre, előzőleg kiváltott rózsaszín napijegyét... :)

Fél óra múlva, már a csónak padlóját koptattuk, és izgatottan dobáltuk a jónak vélt helyeket. Az első támadás, az én békámon esett, ám nem feka, hanem egy csuka személyében. Nem volt szívbajos a fiatal kroki, két akasztás után is képes volt lekövetni szúrós kétéltűmet, de sajnos rövid kapcsolatunkból, nem tudtunk egy jelenetet sem megörökíteni...

Míg én békámmal csapkodtam a nádszéleket, Berza "csöndes gyilkos" módjára stratégiát váltott, és súly nélküli féreggel megfogta a nap első fekuszát... Nem volt nagy, és úgy gondoltuk sok társa fogja még bearanyozni napunkat, így nem készült róla kép... Mint az később kiderült, ez végzetes hibának bizonyult! :)

Két hal elvesztése után, nekem is sikerült végre kezembe terelni egy apróságot, így a betli veszélye már egyikünket sem fenyegette...

Ez a fotó, kiváló példája annak, hogy nem a horgász a lényeg a képen... :)

Továbbcsorogva, egy eldugott, pár méter átmérőjű öblöcskében, szép egyedekből álló csapatot pillantottunk meg. Nehéz volt a helyzetünk, hiszen a bedőlő nádszálaktól, nem tudtuk normálisan bejuttatni csalijainkat, be meg nem nagyon mehettünk, mert akkor elzavartuk volna a felszínen sütkérező sügéreket... Gyorsan kellett cselekedni, és mivel Berzán hosszú gatya volt, így engem ért az a megtiszteltetés, hogy térdig süllyedve a tó iszapjában, begázoljak az említett helyszínre... Utólag azt mondom megérte, hiszen jó helyre bepöccintett csalimat, egy termetes nagyszájú, az orrom előtt "tette magáévá"... Gyors közelharc után, büszkén ragadhattam szájon, a nap harmadik halát.

Hibátlan nagyszájú...

Nagy volt az öröm...

Több száz méter nádfal megdobálása, és 10 darab kroásssszon elfogyasztása után, ismét nálam jelentkezett a következő vendég. Nem volt nagy, de a hosszú csend eltelte után, nagyon tudtam neki örülni. Ő is, a súly nélküli gumit hörpintette be...

Megtörte a hosszú csendet...

Ezek után jött el az a pillanat, amivel megpecsételtem sorsomat; újra békára váltottam... A kapások megvoltak, sőt, talán még több akció is volt a brekire, mint a gumikra, de a rejtett horog, aznap valamiért nem akart akadni. :( Csukák is, és fekák is jelentkeztek felváltva, de Fortuna nem fogta a kezemet, így a nap további részét átbetliztem. Berzának sem volt jobb dolga, halait, mintha törvényszerű lett volna az első ugrás után közvetlenül, mindig elvesztette...

"Hazafele"...

Írhatnám, h csalódottan ballagtunk vissza a csónakkal, de hazudnék... :) Volt abban a kroásssszonban valami, mert a hangulat verte a legfelsőbb szinteket! :)

Ne egyél több kroásssszont! :D

Na, vegyük komolyan... :D

Szokásunkhoz híven, még a végére beiktattuk a napi szerencsétlenkedésünket. Ez a szerep, Berzára hárult, aki, be akarta bizonyítani, hogy ő bizony ki tud szállni távolról is a csónakból... :D Ezt az elhamarkodott kijelentést, cipője, és fehér zoknija bánta, ami ma már inkább szürke. :) Összességében, egy nagyon jó hangulatú pecán vagyunk túl, amit valószínűleg, soha nem fogunk elfelejteni... Kell ilyen nap is, nem kell mindig odatenni a 100%-ot!

Tordai Máté (Largemouth)