Élménybeszámolók

Nagy reményekkel, és egyre jobban fokozódó izgalommal vártam a bűvös hétvégét, hogy az évben először, meglátogathassam imádott vizemet; a Balatont. Izgatottságomat, és a bennem lévő adrenalint az csak fokozta, hogy Gergő barátom révén, lehetőségem nyílt, életemben először csónakból vadászni a "Magyar Tenger" ragadozóira. Általában nálam, azok a pecák, melyek elé nagy elvárásokat tűzök ki, sohasem szoktak túlságosan jól elsülni. Ám most valamiért, még is azt éreztem, hogy nem nyúlhatok túlságosan mellé, éreztem, hogy ez a hétvége az enyém lesz! Sajnos nem így lett :D...

Elsődleges "célpontjaink" a balinok voltak, felkutatásukban nagy segítséget jelentet Gergő helyismerete. Az idő, a szélirány tökéletes volt, pont olyan, ahogy a "Nagy könyvben" meg van írva, csak a balinok nem vettek róla tudomást. Lehet, hogy ők nem olvasták!?

Gergő két túra előtti balinja a sok közül. Értük mentünk...

Ennek ellenére próbálkoztunk becsülettel, hitünkre, és elszántságunkra "kedvezően" hatott a szél feltámadása, és irányváltoztatása... Körülbelül 10 dobásonként kellett a csónakot visszaterelni a megfelelő helyre, és irányba. Közösen arra jutottunk, hogy megnézzünk csuka, és csapó komáék, vajon kajás kedvükben vannak-e... A gond, csak annyi volt, hogy a kiszemelt helyen, nem hogy ragadozó, még kishal sem tartózkodott. A színtiszta vízben teljesen kirajzolódott, az üresség.

Később egy nem várt, de annál meghökkentőbb látványban volt részem, tőlem nyugatra valami búgásra lettem figyelmes. A hanghoz, pár pillanat múlva, egy még szörnyűbb látvány is társult... Nyugaton a helyzet mégsem változatlan!?

Nyugaton a helyzet mégsem változatlan...

Háttérben a Balaton szebbik arca, előtérben a fájdalmas valóság... :(

A sikertelenség lefárasztott minket, így megegyeztünk egy pár órás szünetben, és egy napnyugtai folytatásban. A köztes időt is kiakartam használni, így lenéztem kedvenc sügéres helyemre, hátha tartogat nekem valamit. Sajnos, itt is csak az üres vízzel tudtam "farkasszemet" nézni, egy mini sügér odapöccintésén kívül, mást nem tudtam felmutatni, így odébb álltam...

Jónak néz ki, de üres...

A következő hely, egy számomra, még csak párszor horgászott kövezés volt. Próbáltam a belső részt meghorgászni, de a víz nagyon sekélynek bizonyult, így ez csak kisebb-nagyobb sikerrel sikerült. Itt legalább láttam valamiféle életjelet uszonyos barátainktól, bár finoman szólva, itt sem "forrt" a víz... Az idő egyre csak telt, a nap már a kötelező napi lefele sétáját kezdte el.

A Gergővel megbeszélt peca előtt, még lenéztem A MÓLÓRA, itt két furcsa, és annál szomorúbb jelenséggel találkoztam. Az első, pont az előző horgászhelyemmel volt kapcsolatos, ugyanis egy teherhajó szemelte ki a móló jobb oldalát, melynek rakományának célpontja a kövezés öblöcskéje volt... :(

Jelenleg így néz ki...

És ez vár rá...

A második dolog, amire fölkaptam a fejem, hogy a móló végén ülő "spori"; - " Már megint ez a keszeg..." felkiáltássál konstatálta zsákmányát, majd egy rituális mozdulattal a földhöz vágta, párszor megtaposta, és ha mindez nem lett volna elég, kéztörlés után még kétszer-háromszor bele is rúgott szerencsétlen uszonyosba... Én sem tétlenkedtem, rövid szócsata következett, mely a javamra dőlt el, de ettől nem lettem boldogabb. Feszülten hagytam el a mólót, majd beletörődtem a szomorú valóságba, hiába a C&R, még nem divat.

Picit megkésve, de csak megérkeztem Gergőhöz. Bíztunk benne, hogy a tó szelleme megkegyelmez nekünk, és nem következik be a fájdalmas betli. Északi szél, és szokatlanul nagy csönd ölelt körbe minket. Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy a szél irányt váltott, és a túlpart elhomályosodott. Nem lesz itt baj, a szél visszafújja; mondtuk magunkban, és komótosan evickéltünk tovább... Hát nem fújta vissza! :) Egy kosza esőcsepp jelezte, hogy itt bizony semmi nem fog szárazon maradni. Ránk szakadt az ég, méltó befejezése a napnak. Menedék gyanánt, azt találtuk ki, hogy beevezünk a stég alá, és ott vészeljük át az égi haragot... Ez kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.

Nem a legjobb minőség, de kitűnően festi le a helyzetet... :)

Az eső alábbhagyásával, csapzottan szálltunk ki a csónakból, és egyszerre mondtuk: "ezt a pecát, soha nem fogjuk elfelejteni!"

Tordai Máté ( Largemouth )

Április közepét írjuk, és beköszöntött a "tavaszi nyár"... Felgyorsultak az események, összemosódtak az évszakok. Minden változik, csak egy maradt a régi, horgásznom kell ! A mostani pecánál, a halfogás mellé, más cél is társult; kíváncsi voltam, hogy vajon igaz-e, az a horgászhiedelem, miszerint, a nagy csali mellé, nagy hal is társul...

A kapocsban, a nemrég beszerzett megabass xpod kapott helyet, - bízva a nagyobb átlagméretben -  ami a maga 10,5 centiméteres hosszával, nem mondható csekély méretű wobblernek. Annyit érdemes még, magáról a csaliról tudni, hogy szája több szögben állítható, így használható wobblerként, popperként, vagy akár walk the dog csaliként is. Jelen esetben, én az utolsó variációval (walk the dog) akartam becsapni a kíváncsi fekete sügéreket.

Xpod pihenőben...

Hétköznap révén, csaknem teljesen egyedül élhettem ki a vágyaimat. A hétvégi házak, néma csöndbe burkolództak, csak pár kutya hangos vonyítása éreztette velem, hogy nem vagyok teljesen egyedül. A sekélyebb részeket favorizáltam, és az ígéretesebb helyek elérése végett, - meg persze a perzselő nap miatt - vízből állva próbáltam becserkészni tüskés barátaimat.

Ritmusszerűen vezettem "kis" felszíni csalimat, amikor az egyik pöccintés után, elnyelte a mély. Megvan! De vajon, mekkora? A kérdés, inkább csak költői volt, mivel már a kapásból is tisztán kirajzolódott, hogy nem ez lesz életem hala. Az akadás, nagyon vékonyra sikeredett, olyannyira, hogy halam majdnem idő előtt elköszönt, de a szerencse végül engem pártolt, így őkelme a kezemben, a csali, meg stégen kötött ki. Sajnos, a  wobbler korai kiakadása miatt, a kép még nem nevezhető megfelelő tárgyi bizonyítéknak, de sebaj, majd a következő...

Az első vendég... Nagy hal - nagy csali?

A második halat, több rontott kapás előzte meg. Feltehetően a csali mérete miatt, a wobblert, csak megtámadni tudták, bekapni viszont már nem. Mohóság, vagy kíváncsiság, vetődhet fel a kérdés... Végül is, a kettő nem zárja ki egymást.

Ő már nevezhető bizonyítéknak?! Ő sem mondható kimondottan nagynak...

Szeretem, amikor kis elzárt öblöcskékben horgászhatok, és csak csalim hangjára irányulhat figyelmem, ilyenkor az ember hajlamos belefeledkezni, belealudni a vontatásba, és persze akkor jön a kapás. Így történt ez most is, de Fortuna, megint kegyes volt hozzám, hiszen egy megkésett bevágás is elég volt ahhoz, hogy halamat közelebbről megcsodálhassam.

Segített észhez térni...

Felszíni csalimat, csak úgy habzsolták a sügérek, de a méret terén, nem történt érdemi változás. Idegveszítő, mikor 5-6 kapásból, egy sem akad meg, de hát, sajnos, vagy nem sajnos, ez hozzá tartozik a pergetéshez. A harmadik hal megfogásakor, számomra ( a fekák terén ) megdőlt az elmélet, hiszen a csalimmal, nagyjából azonos méretű fekusz megfogása után, valahogy nem éreztem, az igazságot az elméletben...

Komolyan gondoltad? :)

Gondold át még egyszer... :)

Egy dobással a hal visszaengedése után, a következő események zajlottak le: Placcs, kettő pöccintés, Bummm... Ő is megengedte, hogy készítsek róla pár fotót, majd angolosan távozott.

Nem nagyon mozdultam a helyről, hiszen egymás után fogtam a halakat, sőt még egy nem várt ragadozó, egy 3-as forma balin is vígan cuppantotta le csalimat, de sajnos a harc idő előtt véget ért. Nem baj, végül is fekázni jöttem, ez már csak hab lett volna a tortán, vagy, ahogy mostanában hallhatjuk; "hal a tortán"...

A nagyszájúak viszont, a fenekeszeggel ellentétben nem hagytak cserben, folytatták, ott ahol abbahagyták. Többször, olyan helyről kaptam a kapást, ahonnan még álmomba sem gondoltam volna, sőt egy igazán ínyenc sügér kolléga, a rossz dobás utáni, "ezerrel kitekert" csalit kívánta meg...

Nagyon jó nap volt, felszíni csalimat zabálták a sügérek. Érdekes volt, hogy kb. két helyről fogtam az összes halat. Ez lehet, hogy azért volt, mert nem nagyon mozogtam, de lehet, hogy szimplán megtaláltam, pár nagyobb csapatot...

Neki is tetszett...

És ő sem volt rest megtámadni...

Egy szál horog tartotta...

A nap végére, számomra az elmélet, a FEKETE SÜGÉREK terén megbukott. Az is igaz, hogy a nagyszájúaknak, nem könnyű (lehet) olyan csalit találni, amit ne tekintenének természetes tápláléknak, vagy aminek, csupán kíváncsiságból ne mennének neki.( Gondolok itt például a japán deps cég, egyik új csalijára, a bullshooter-re, ami a maga 180 grammjával, ás 19cm-es hosszával nem mondható csekély méretű fegyvernek, és a (jobb) feketék, mégis habozás nélkül megtámadják. ) Azt azért, így egy peca után, nem merném leszögezni, hogy a csukák, vagy esetleg más halfajok terén az elmélet nem állja meg a helyét, miszerint a nagy halhoz, nagy csali is társul...

Tordai Máté ( Largemouth )

Tordai Máté ( Largemouth )

Picit késett, de végül megérkezett a sokunk által olyannyira várt tavasz... Csicseregnek a madarak, bimbóznak a virágok, de ami a legfontosabb, hogy végre aktív a feka. Nem volt kérdés, horgásznom kell...

A vízhez való kiérkezésem után, szinte egyből megtaláltam a nap főszereplőit, egy nyugodt öblöcske védelmében. Rengeteg hal volt bent, szinte forrt a víz, a vörösök, és a küszök táncától. Persze, a sügérek sem tétlenkedtek, meg-meg mutatták magukat, de kapásokat nem sikerült kicsikarnom. Ezt annak tanúsítottam, hogy a kitaposott állásról, nem sikerült megfelelően eljuttatni a csalit, az általam jónak vélt helyekre. Sebaj, mindenre van egy eszement megoldás, és már indultam is utat törni a tóparti dzsungelbe... 

Nagy nehezen kiértem, akarom mondani kiültem egy meghorgászható részhez, mert állva kivitelezhetetlen volt a hely meghorgászása. Próbáltam, a legnagyobb csönd kíséretében ténykedni, ez kisebb-nagyobb sikerrel sikerült. Ötletem azonban jónak bizonyult, hiszen több sügér borzolta meg nyugalmamat jelenlétével. Megállás nélkül, dobáltam. Sajnos csalimat, csak kb. 5-10 méterre tudtam bejuttatni, de több lekövetés erősítette meg bennem azt a gondolatot, hogy ez a távolság is elég lesz a fekuszok figyelmének felkeltéséhez. Az egyik behúzás után, egy agresszív ütést kaptam, mintha botom spiccén egy kavics koppant volna. Válaszoltam vendégem érdeklődésére, de a küzdelmünk hamar véget ért, azonban a csalit, egy mohó társa rögtön megkívánta. Sajnos vele sem sikerült közelebbről megismerkednem... További érdeklődésekhez, nem volt szerencsém, így hát továbbálltam.

Közben csatlakozott hozzám Attila barátom, akivel közösen folytattuk a feketék üldözését...

Később, egy stég lábánál, két sütkérező fekát pillantottam meg, ám ők is felfigyeltek rám, és a bot lendülésével párhuzamosan, köszönés nélkül távoztak... Mi van, ha valamit nem vettem észre - gondoltam magamban - , és közben csöndesen léptem fel a szomszédos stégre... Emelés, emelés, durrrr; megvan! A kis nagyszájúnak nem adtam sok esélyt, hamar kezeim között akartam tudni, hogy egy rövid idő erejéig megcsodálhassam.

A nap első hala...

Természetesen C&R...

Több halat, nem adott a hely, így visszamentünk a reggeli, dzsungeles mutatványom helyszínére. Amíg, Attila,a kitaposott ösvényt vette célba, én megint megküzdöttem az elemekkel. :) A fekák, megint üdvözöltek néhány tiszteletkörrel, én pedig, miközben ezt csodáltam, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy csalim körül, életre kel a növényzet, és egy villanás kíséretében botom ellenállásba ütközik. Igen, megakasztottam a nap halát, csak sajnos a kellő hely hiányában, nem tudtam botommal megakadályozni, azt a bizonyos jellegzetes ugrást... A küzdelem végkifejletét, már ti is sejthetitek. Attila, a túlpartról HD minőségben követhette végig a rövid, ám annál tartalmasabb megmérettetést. Közösen, arra jutottunk, hogy a hal kb 35-40cm között mozoghatott.

A ramazurival, szétvertem a terepet, így továbbálltam. Attilával más terveink voltak, így külön utakon folytattuk a pecát.

Szerencsémre sikerült összetalálkoznom a fekete sügéres elit egyik oszlopos tagjával, Laci barátommal, aki megmutatott pár, eddig számomra ismeretlen, de annál ígéretesebb helyet. :)

Egy kis séta után, megérkeztünk egy csendes kis öbölbe, melynek Laci, hamar letesztelte állományát, egy kis fekusz személyében... Pár perc múlva, nálam is akadt egy harcos kedvű jelentkező. Milyen helyre hoztak -  gondoltam magamban - .

Második fekuszom; szerintem, ők a legszebb a halak...

Mire feleszmélhettem volna, Laci, ismét egy újabb sügérrel harcolt, ám sajnos a végeredmény, most nem őt igazolta...

A következő helynél is folytatódtak az izgalmak, hiszen egy rázós kapás után, csalim farok nélkül evickélt vissza hozzám. Míg én szereltem, Laci kézbe vette a dolgot, és már fárasztotta is, valószínűleg az előző tettest.

Laci, a mai nap sem tétlenkedett...

Felgyorsultak az események, szépen jöttek a halak. Társam hajszálpontos dobásának, meg is lett az eredménye, egy újabb sügér személyében.

Újabb sügér a kézben...

Még nekem is tartogatott valamit a nap, hiszen a nád tövéhez kidobott gumimat beesőre verte le egy nagyszájú... A fárasztás után, a szokásos menetrend játszódott le; gyors fotó, és persze a visszaengedés, hiszen ezek a halak, egyfajta értéket képviselnek, amit jó lenne megőrizni!!!

A nap utolsó vendége...

Egy eredményes, tartalmas, és egy felettébb jó hangulatú pecán vagyok túl, remélem, még sok ilyenben lesz a későbbiekben részem!

Tordai Máté ( Largemouth )