Nem hittem volna, hogy még idén meglátogathatom a "Nagy csukák birodalmát", és most újra itt vagyok. Mennyi minden történt egy hónap alatt... A nappalok 1 órával rövidebbek lettek és a hőmérő sem azt mutatta, amit szeptemberben. Hiába, közeleg a tél. Ezeken gondolkoztam, miközben közeledtünk barátaimmal közös célunk felé. Persze, a legfontosabb kérdés ma is az volt, hogy mit tartogat nekünk ez a novemberi nap...

A napijegy kiváltása és a botok beélesítése után izgatottan szálltam vízre két horgásztársammal, Andrissal és Tamással együtt. Mindhárman nagy reményekkel indultunk neki a napnak. Andris és én kettő, míg Tomi egy botot hozott a kalandra.

A felkelő nap sugarai gyönyörű színekbe festették a tájat...

Motorunk nem volt, ezért evezni kellett, ezt a feladatot pedig Andris vette kézbe. Még nem tudta, mire "VÁLLAL"kozott... :)

Én, a Balázstól kapott sandrával kezdtem a víz vallatását... Ennek hamar meg is lett az eredménye, ugyanis a felpöccintett csalimra, amolyan "bot kitépős" kapással jelentkezett a nap első hala. Csukám a fárasztást egy gyönyörű hátra szaltóval indította, majd ezután megindult a mélybe. Szerencsére egy határozott mozdulattal visszainvitáltam és a csónak mellé tereltem, de itt még nem volt vége a "harcnak", ugyanis miközben már a kötelező, "fárasztás végi" fotókat készítettük, ismét meggondolta magát és egy farokcsapással megindult az "ismeretlenbe"... Ez olyannyira sikerült is, hogy meg sem lehetett mozdítani... Na, mondtam magamban: akadó, de ezt rosszul gondoltam, mivel egy határozott húzással sikerült felszínre húzni a gyönyörű ragadozót, mely magával hozott kb. fél kiló iszapot is... Csukám a hátának feléig belefúrta magát az iszapba, a lényeg viszont az, ha kalandok árán is, de én győztem !

 Jól küzdött...

De végül én győztem...

Gyönyörű, egészséges csuka lett a zsákmányom, amely 2,80 kg-ot nyomott. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem ! Még csak fél órája kezdtük a pecát, és már meg is van a nap első hala...

2,80 kg-os hibátlan "kroki"...

A hal visszaengedése után folytattuk a víz vallatását, de ez a hely több halat sajnos nem adott, így nekiindultunk az ismeretlennek... Az ismeretlent itt szó szerint kell érteni, ugyanis a köd miatt nem láttunk semmit...

 Köd tompította meg a nap sugarait...

Ezután helyet változtattunk. A következő állásunk egy törés volt. Ez meg is hozta a kívánt eredményt, mivel a Tamás wobblerével egy csuka közelebbről kívánt megismerkedni... A fárasztás nem sikerült izgalmasra, hiszen a hal egyből felszínre feküdt, így Tamás gyorsan tarkón tudta ragadni jól megérdemelt "zsákmányát". A vendég egy gyönyörű, 5,78 kg-os csuka volt, ami egyben Tomi életének második legnagyobb "krokiját" jelentette. A fényképezés kalandosra sikerült, mivel a hal belerántotta a horgot a lábamba, ez pedig a képek minőségének rovására ment... Úgy látszik, ez a tó mindig tartogat nekem egy "halál közeli" élményt... :)

Tomi arcáról "lerí" a boldogság... :)

A halat útjára bocsájtottuk, és izgatottan vártuk társait. Nem is kellett sokáig várnunk rájuk, mivel sandrámra, amolyan "szellemkapással" jelentkezett a nap harmadik hala. Ő is becsületesen helytállt, mégsem kerülhette el a kötelező fotózást.

Gyönyörű, világos mintázatú ragadozó...

Szabad vagy !

Ezután visszatértünk az első halat adó helyhez. Itt Andris percei következtek, de sajnos 'oly hamar el is múltak, mivel a hala egy fejrázással megszabadult a horogtól... :( Nem volt nagy, olyan 50-esre becsültük... Hogy mi volt a csali ? Hát persze, hogy a sandra...

Sajnos, a beígért front nem került el minket. A szél viharosan kezdett fújni és az eső is eleredt, ezért inkább a kikötés mellett döntöttünk. Ez viszont nem bizonyult olyan egyszerűnek, mivel a szél azt csinált a csónakkal, amit csak akart. Még szerencse, hogy Andris "pár" évig vadvízi vezető volt, nélküle ugyanis nem sikerült volna ez a "lehetetlen küldetés"... :)

Andris kezében volt az életünk... :)

Persze a pecának ennyi azért nem vetett véget ! A kötelező melegedés és élelmiszer bevitel után, újult erővel folytattuk a harcot az elemekkel, de már csak a partról... Megnéztünk egy sekély szakaszt, ám ez nem bizonyult eredményesnek, így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a két halat adó part menti töréshez... Ezt a "küldetést" már csak ketten vállaltuk Andris barátommal...

Erőfeszítésünknek meg is lett a jutalma, ugyanis Andris ismét halat akasztott... A sors fintora, hogy ez is leakadt. Méretét szintén 50 körülire saccoltuk.

A nap folyamán olyan természeti csodákkal lettünk gazdagabbak, amiket míg élünk nem fogunk elfelejteni. Ezek közül párat megörökítettem, szerintem nektek is tetszeni fog !!!

Ezeket a képeket sohasem fogjuk elfelejteni !

Tordai Máté (Largemouth)