Szeptember 21.-én, ismét összejött a Fishing Time kis csapata, egy közös hétvégi horgászatra. Ha a horgászat, a Duna szeszélyes mivolta miatt nem is nagyon valósult meg, de azért, így is egy igen jót szórakoztunk! Na, de ne rohanjunk ennyire előre... Célomnak, a 10 órás busz elérését tűztem ki. Ám azon, már magam sem lepődtem meg, hogy ez hiú ábrándnak bizonyult, azért a 11 órásat illett volna elérnem... Sebaj, a leszállást legalább sikerült a megfelelő ponton végrehajtanom, és így, ha nagy megmérettetések árán is, de végül csak megérkeztem Adonyba...
Csabáék semmit nem bíztak a véletlenre... Valahonnan már értesülhettek hírhedt tájékozódó képességemről, ugyanis Zsolt személyében, egy megmentőt küldtek értem, aki egy jóízű beszélgetés mellett, elfuvarozott a csapathoz. Mondanom sem kell, egymás után jöttek szembe, a már, a blog-jaik révén jól ismert arcok.
Én persze, a hazai pályán lévő Berza barátomhoz csapódtam, hogy a szokásos hangulat mellett, közösen kutassuk fel a víz ragadozóit. Sajnos, a halak étvágykedve nem nekünk kedvezett, és a vízállás is jóval magasabb volt az ideálisnál. Fejenként, egy-egy utánanyúlást sikerült elérnünk, de képbeli eredményt nem tudtunk felmutatni... Másoknál sem volt biztatóbb a helyzet, csupán pár mini csuka, és egy kis balin javította a statisztikát.
A csapat lassan elkészült az erejével, és Kelet felől, az a hír járta, hogy Ottó Bácsi győzelmet aratott a bográcsnál. Így visszavonulót fújtunk, és megindultunk a főhadiszállás felé. Itt több érdekes dolog is történt velem... Villámcsapásként ért a hír, hogy az én képzeleteimben élő Ottó Bácsi, a valóságban nem is olyan bácsi, ráadásul Berzától megtudtam, hogy valójában nem is a gólya hozza a babákat. :)
A csoportkép elkészülte után, Ricsi büszkén húzta elő farzsebéből hírhedt házi pálinkáját, aminek nagy hatása volt az esti hangulat megalapozásában. A nap legnagyobb kérdése az volt, hogy hogyan tálaljuk fel az Ottó által elkészített csodanedüt... Volt több zseniális elképzelés, az átöntéstől, a kartonnal való átlapátolásig, de végül, valahogy csak megoldottuk...
Napnyugta a Dunán...
A vacsora kiváló hangulatban telt el, a pálinka sokunknál megtette hatását... Az este során mindannyiunk gazdagabb lett egy Ottó Bácsi féle Kelével, amiért külön köszönet. Biztos vagyok benne, hogy nagy szerepe lesz az őszi csukázások alatt!
Megbeszéltük, hogy másnap reggel, Csabi mindenkit kivisz turnusokban csónakkal, hiszen a balin a nagy víz ellenére egész jól evett. Így, a reggeli kelés érdekében az "alvásnak" adtuk a fejünket...
Így ébred az ember, amikor előző este nem gondolkozik...
A gyors reggeli elfogyasztása után, én, és Berza mentünk az első turnusban, hiszen nekem időre kellett Füredre érnem, mert az ott fogott sellőmmel fontos találkozóm volt...
Csaba, gyönyörű helyre vitt be minket, már azért a látványért megérte. Rablások, csak immel-ámmal voltak, de érezni lehetett a levegőben, hogy a halak a pályán vannak. Összesen 4 kapásom volt, abból kettőt sikerült megfogni... Egy óra peca alatt, ez nekem, több mint jó volt!
A szerelem kezdete...
Az első...
A második...
Összességében, egy rendkívül jó hangulatú, és kiválóan megszervezett találkozón vehettem részt! Sok jó embert (horgászt) ismerhettem meg közelebbről! Remélem jövőre megismételjük! Ez a két balin, valamit elindított bennem a Dunával kapcsolatosan... Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben gyakrabban fogok lejárni, erre a szeszélyes, de annál csodálatosabb folyóra!
Tordai Máté (Largemouth)
Utolsó kommentek