Nagy reményekkel, és egyre jobban fokozódó izgalommal vártam a bűvös hétvégét, hogy az évben először, meglátogathassam imádott vizemet; a Balatont. Izgatottságomat, és a bennem lévő adrenalint az csak fokozta, hogy Gergő barátom révén, lehetőségem nyílt, életemben először csónakból vadászni a "Magyar Tenger" ragadozóira. Általában nálam, azok a pecák, melyek elé nagy elvárásokat tűzök ki, sohasem szoktak túlságosan jól elsülni. Ám most valamiért, még is azt éreztem, hogy nem nyúlhatok túlságosan mellé, éreztem, hogy ez a hétvége az enyém lesz! Sajnos nem így lett :D...

Elsődleges "célpontjaink" a balinok voltak, felkutatásukban nagy segítséget jelentet Gergő helyismerete. Az idő, a szélirány tökéletes volt, pont olyan, ahogy a "Nagy könyvben" meg van írva, csak a balinok nem vettek róla tudomást. Lehet, hogy ők nem olvasták!?

Gergő két túra előtti balinja a sok közül. Értük mentünk...

Ennek ellenére próbálkoztunk becsülettel, hitünkre, és elszántságunkra "kedvezően" hatott a szél feltámadása, és irányváltoztatása... Körülbelül 10 dobásonként kellett a csónakot visszaterelni a megfelelő helyre, és irányba. Közösen arra jutottunk, hogy megnézzünk csuka, és csapó komáék, vajon kajás kedvükben vannak-e... A gond, csak annyi volt, hogy a kiszemelt helyen, nem hogy ragadozó, még kishal sem tartózkodott. A színtiszta vízben teljesen kirajzolódott, az üresség.

Később egy nem várt, de annál meghökkentőbb látványban volt részem, tőlem nyugatra valami búgásra lettem figyelmes. A hanghoz, pár pillanat múlva, egy még szörnyűbb látvány is társult... Nyugaton a helyzet mégsem változatlan!?

Nyugaton a helyzet mégsem változatlan...

Háttérben a Balaton szebbik arca, előtérben a fájdalmas valóság... :(

A sikertelenség lefárasztott minket, így megegyeztünk egy pár órás szünetben, és egy napnyugtai folytatásban. A köztes időt is kiakartam használni, így lenéztem kedvenc sügéres helyemre, hátha tartogat nekem valamit. Sajnos, itt is csak az üres vízzel tudtam "farkasszemet" nézni, egy mini sügér odapöccintésén kívül, mást nem tudtam felmutatni, így odébb álltam...

Jónak néz ki, de üres...

A következő hely, egy számomra, még csak párszor horgászott kövezés volt. Próbáltam a belső részt meghorgászni, de a víz nagyon sekélynek bizonyult, így ez csak kisebb-nagyobb sikerrel sikerült. Itt legalább láttam valamiféle életjelet uszonyos barátainktól, bár finoman szólva, itt sem "forrt" a víz... Az idő egyre csak telt, a nap már a kötelező napi lefele sétáját kezdte el.

A Gergővel megbeszélt peca előtt, még lenéztem A MÓLÓRA, itt két furcsa, és annál szomorúbb jelenséggel találkoztam. Az első, pont az előző horgászhelyemmel volt kapcsolatos, ugyanis egy teherhajó szemelte ki a móló jobb oldalát, melynek rakományának célpontja a kövezés öblöcskéje volt... :(

Jelenleg így néz ki...

És ez vár rá...

A második dolog, amire fölkaptam a fejem, hogy a móló végén ülő "spori"; - " Már megint ez a keszeg..." felkiáltássál konstatálta zsákmányát, majd egy rituális mozdulattal a földhöz vágta, párszor megtaposta, és ha mindez nem lett volna elég, kéztörlés után még kétszer-háromszor bele is rúgott szerencsétlen uszonyosba... Én sem tétlenkedtem, rövid szócsata következett, mely a javamra dőlt el, de ettől nem lettem boldogabb. Feszülten hagytam el a mólót, majd beletörődtem a szomorú valóságba, hiába a C&R, még nem divat.

Picit megkésve, de csak megérkeztem Gergőhöz. Bíztunk benne, hogy a tó szelleme megkegyelmez nekünk, és nem következik be a fájdalmas betli. Északi szél, és szokatlanul nagy csönd ölelt körbe minket. Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy a szél irányt váltott, és a túlpart elhomályosodott. Nem lesz itt baj, a szél visszafújja; mondtuk magunkban, és komótosan evickéltünk tovább... Hát nem fújta vissza! :) Egy kosza esőcsepp jelezte, hogy itt bizony semmi nem fog szárazon maradni. Ránk szakadt az ég, méltó befejezése a napnak. Menedék gyanánt, azt találtuk ki, hogy beevezünk a stég alá, és ott vészeljük át az égi haragot... Ez kisebb-nagyobb sikerrel sikerült.

Nem a legjobb minőség, de kitűnően festi le a helyzetet... :)

Az eső alábbhagyásával, csapzottan szálltunk ki a csónakból, és egyszerre mondtuk: "ezt a pecát, soha nem fogjuk elfelejteni!"

Tordai Máté ( Largemouth )