Élménybeszámolók

Hétvégén, ismét a feketék nyomába eredtem. Sajnos, semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna, mivel "sikeresen" elaludtam pár órával, így minden bomlott, amit elterveztem. Ráadásul, a vízpartra kiérve,  az első dobás eredménye, egy szép gubanc, és egy velejáró csalivesztés lett... A sügérek, a hideg, frontos időjárás miatt, teljesen eltűntek, maximum egy-egy csukát lehetett látni hébe-hóba, de azoknak se sikerült felkelteni a figyelmét.

Már tényleg menni készültem, mikor mégis úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt, egy a nyáron, már jól bevált öbölnek. Nem volt rossz ötlet, hiszen itt, meg is találtam a halakat, sőt egy elég agresszív kapást, sikerült is harccá váltanom, de persze a part előtt leakadt, a kis nagyszájú. Ezután, még két nagyon finom kapásom volt a texason felkínált rákutánzatra, de egyiket sem sikerült érvényesíteni, így csalódottan ballaghattam haza...

Tordai Máté ( Largemouth )

A kacskaringós utakat legyőzve, végre megpillanthattam Búbánatvölgy kincsét. Ezalatt a pár hónap alatt mit sem vesztett szépségéből, sőt, mintha újraéledt volna, a nap sugarai által. Sietve próbáltam emészteni a látványt, hiszen a nap, már inkább lemenőben, mint felkelőben volt, és én - furcsa módon - , még horgászni is akartam...

Be kell vallanom, kapkodva szereltem fel felszereléseimet, hiszen szerettem volna minél előbb megfogni a nap első "ajándékát", hogy gondolataimból, hamar el tudjam hessegetni a betli gondolatát. A kapocsba, már az előző látogatáson kitűnően vizsgázó - "nó ném" - wobbler került, mondván, hátha a mostani látogatáson is megvillantja tehetségét...

Placcs... Végre, újra érezhetem kezeimben wobblerem veretését, de elmélkedéseimet, valami ismeretlen, a túl oldalt megelégelte, és szerencsésen félbeszakította. Én sem tétlenkedtem; és már mehetett is a küzdelem, ami  a javamra dőlt el! Egy dobás, egy hal...

Az első dobás eredménye...

Hát ez jól kezdődik! Nem is kellett több, már repült is a csali az előző hely felé, titkon reménykedve a hasonló folytatásban... Kedvem picit letört, mikor csalimat jelentkező nélkül pillantottam meg a part közelében, de bánatomból hamar fel kellett ocsúdnom, hiszen egy árny, a semmiből hirtelen elragadta kis duci wobbleremet. Mehetett is a "huzavona", amely ismét engem igazolt. Két dobás, két hal...

A második kölyökcsuka...

Lesz-e folytatás, motoszkált bennem a gondolat. Kérdésemre, egy kapás formájában, hamar megkaptam a választ. Hasonló méret, hasonló eredmény. Három dobás, három hal...

Folytatódott a sorozat...

Szabad vagy...

Sajnos a negyedik dobás, már nem hozott eredményt, így egy hosszabb szünet következett, míg nem az ötödik dobásnál, újra életre kelt botom spicce... :) A kis "nó ném", már sokszor bizonyított, de szerintem, ezeket a perceket büszkén fogja, a csukák által megkarcolt testén viselni.

Megvagy... :)

A negyedik...

A csukák nagyon elemükben voltak. Több rontott kapásom volt, abból adódóan, hogy csalimat gyorsan emeltem ki a partnál, és így a krokik lekésték. A negyedik, vagy ötödik ilyen rontás után, megfogattam, hogy a wobbit pár másodperce megállítom a part előtt, és lökdösgetem, mielőtt kivenném. Ez meg is hozta a várt sikert, egy újabb csuka személyében...

Elkapta...

Később, ismét egy nem várt esemény következett, hiszen a kis "nó ném" újabb oldalát mutatta meg nekem. Fogtam már vele pár halfajt, de azt álmomban sem hittem volna, hogy a süci is szereti, de mégis...

A jövő nemzedéke...

A kis nemes visszaengedése után, folytatódhatott minden ott, ahol abbahagytam. Jöttek a kapások, de most valamiért nem állt mellettem Fortuna, hiszen, ha jól emlékszem négy halat is vesztettem...

Mendegélés közben találkoztam egy "sporival", aki nem értette, hogy miért engedem vissza a halakat, mondván, hogy drága a jegy, vissza kellene fognom. Ezen most is, mint mindig, csak szomorúan tudtam mosolyogni, és némán ballagtam tovább.

Ígéretesnek tűnik...

És az is...

Késő délutánra, enyhült a csukák kapókedve, a kapások elmaradtak. Így, visszafelé vettem az utat, de az ígéretesnek tűnő helyeknél, azért dobtam még párat...

Picit elbambultam, mikor arra lettem figyelmes, hogy valami mozog a botom végén. Egy újabb kroki volt az. Őt is, mint összes társát, óvatosan ragadtam tarkón, és egy fotó után visszaengedtem éltető elemébe!

Csendélet Búbánatvölgyben...

És egy újabb csuka...

Az utolsó helynél, még dobtam egy utolsó utánit, hiszen mindig ez hozza meg a sikert, vagy a "szerencsés" csalivesztés, a lényeg az, hogy az utolsó utáni dobás, mindig tartogat valamiféle izgalmat... Szerencsémre, itt most az előbbi érvényesült, és sikerült megfognom a nap utolsó krokodilját, de ez már tényleg csak pont volt arra a bizonyos i-re...

A nap utolsó jelentkezője...

Nagyon élvezetes pecán vagyok túl, gyönyörű halakat sikerült fognom. Búbánatvölgy, ismét hű volt nevéhez, és adott pár cseppet vízéből!

A megfordított valóság...

Tordai Máté ( Largemouth )

A múltkori sikeres peca után, már alig vártam, hogy újra lejuthassak a vízpartra. Sajnos terveimet egy héttel el kellett csúsztatnom, hiszen a tél elfelejtette, hogy már lejárt az ideje, és még tombolt egy nagyot. Ez az egy hét elcsúsztatás, egy örökkévalóságnak tűnt. Már a hét első felében kezdtek úrrá lenni rajtam az elvonási tünetek. Aztán nagy nehezen, csak eljött a hétvége, és vele együtt a peca is...

A kalandnak Attila barátommal vágtunk neki. Sajnos a hétvége megint meghozta a lehűlést, így esélyeink nagyot csökkentek, de engem ez valahogy nem tudott zavarni, éreztem, hogy a mai nap vár rám valami különleges, amit nem fogok egyhamar elfelejteni.

Komor hangulatban fogadott a tó...

Sajnos a fekák, a hideg miatt eltűntek a partközelből, és a mélyebb részek felé vonultak. Pár darabot láttunk az egész nap során, de azok is teljes passzivitással vettek tudomást rólunk.

A "fegyverek"...

Az első óra eredménytelenül telt, míg végül elértünk egy ígéretesnek tűnő részhez, ahol egy viszonylag nagy medertörés található. Izgatottan kezdtük vallatni az állást. A második dobást követően, a visszaeső csalira, egy nem várt, de annál agresszívabb ütést kaptam. - Megvagy kiáltottam fel! A tiszta a víz hatására, hamar megláttam ellenfelem méreteit, ezt nem kellett volna, hiszen ennek hatására pulzusom az egekbe szökött, és testem elöntötte az adrenalin. :) Ezt már csak az fokozta, mikor megpillantottam, hogy a horog, vendégem szája szélében fityeg...

Halam becsülettel küzdött, többször betört a nádba. Szerencsémre, a jellegzetes ugrást, a vízbe nyújtott botspiccel sikerült elkerülni, és kézbe tudtam ragadni ellenfelemet.

Leírhatatlan volt boldogságom, mely három ordítás kíséretében mutatkozott meg. :) Óvatosan szemlélgettem, ezt a csodás ragadozót, próbáltam a lehető legkíméletesebben bánni vele.

A királynő...

Szokásos tisztelet...

Szabad vagy, köszönöm...

Visszaengedés után, még folytattuk a hely vallatását, de mozdulataimra nem tudtam egy ideig odafigyelni, kezeim remegtek, még mindig az előzőek hatása alatt voltam.

Ez a hely sajnos több halat nem adott, így barátommal továbbálltunk, és újabb mélyebb helyeket kerestünk.

Az idő egyre inkább telt, és nem nagyon találtuk a halakat... Egyik dobásom során, sikeresen megdobtam a kötelező napi gubancomat. Két perces küzdelem után, - miközben csalim a fenéken pihent - , megint úgy állt a zsinór a dobon, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Eközben gumimat elsodorta a hullám az ígéretesnek tűnő helyről, így gyors tekerésbe kezdtem. Csalim már a part közelében járt, mikor egy sötét árnyat pillantottam meg mögötte, egy darabos fekete sügér személyében. Lassabbra vettem a tempót, és életre keltettem gumimat, ám a rutinos nagyszájú, már sejtette, hogy valami nem stimmel, így tovább állt.

Pihenő...

Sajnos a nap a vége felé járt. Kérésemre még visszatértünk a halat adó helyhez, ahol meglepetésünkre egy csapat nagyszájú úszkált. Óvatosan közelítettük meg a stéget, nehogy megneszeljék jelenlétünket.

A sügérek nem tanúsítottak nagy figyelmet, közömbösen kerülgették ki csalijainkat, majd egy pillanat alatt eltűntek.

Ennek ellenére folytattuk a hely vallatását, aminek meg is lett az eredménye, hiszen az egyik emelés közben, arra lettem figyelmes, hogy botom életre kel, és valaki küzd a végén. A kis vendéget, gyorsan magamhoz tereltem, és óvatosan vettem kézbe.

Remélem egyszer te leszel a nagyszájúak királya...

A halam visszaengedtem, és folytattam a dobálást.

Még az utolsó pillanatokban, Attila barátomnak volt egy elég komoly kapása, de sajnos nem akadt meg... Lassan beesteledett, és mindketten elfáradtunk, így az indulás mellett döntöttünk.

Összességében, teljesen elégedett vagyok, gyönyörű halakat fogtam, és nagyszerű élményekkel gazdagodtam, ezen a hideg tavaszi pecán!

Tordai Máté ( Largemouth )

Tordai Máté ( Largemouth )