Élménybeszámolók

Március van... Mióta vártam erre a szeszélyes, ám de gyönyörű hónapra. Eme hónap számomra, az elmúlt örökkévalóságot, és az elkövetkezendő ismeretlent személyesíti meg egymagában. Persze az ismeretlen most sem másról, mint a pecáról szól... Arról a pecáról, és arról a halfajról, amire ha rágondolok, hírtelen hevesebben kezd verni a szívem. Ez a halfaj pedig, a hazánkban oly ritka, ám - szerencsére - egyre inkább megkedvelt fekete sügér.

Az első pecát későbbre terveztem, eme csodás fajra, ám a hal iránti "függőségemmel" nem bírtam harcolni, így hát beadtam magamnak a legjobb orvosságot; lementem horgászni.

Magamtól eltérően nem görcsöltem rá arra, hogy minél hamarabb leérjek a vízpartra. Úgy gondoltam, hogy nem ezen a pár órán fog múlni a nap eredményessége. A fekete sügér, egy meleg kedvelő halfaj, így hát ezeken kora tavaszi napokban még elég passzívan táplálkozik. Ám, ha valaki igazán kitartó, és szerencsés még ilyenkor is találkozhat velük pár fénykép erejéig.

Indulás előtt, még felhívtam Andris barátomékat, azonban szomorúan hallottam, hogy még nem sikerült kapásra bírniuk közös kedvenceinket...

Borongós időben fogadott kedvenc tavam...

Mielőtt a horgászás került volna főszerepbe, pár percet hagytam magamnak az elmélkedésre, és nagyot szippantottam a tó friss levegőjéből. 5 hónapja vártam erre a pillanatra, 5 hosszú, és végtelennek tűnő hónapja. Mintha valaki vízszintesbe fektette volna az idő homokóráját. Sebaj, ha nehezen is, de csak letelt az örökkévalóság...

A hosszas gondolatmenet után, térjünk vissza a nap érdemi részére.

Két botot hoztam erre a napra. Az egyikre, kísérletezés céljából wobblert tettem fel, a másikon, a már jól bevált gumikreatúrák kapták a főszerepet, texas rig-gel felkínálva. A halakat hamar megtaláltam, az már más kérdés, hogy nem nagyon foglalkoztak velem. :) Elkeseredve vettem tudomásul, hogy a fekuszok, nemhogy támadták volna a csalikat, hanem egyenesen megijedtek tőle, közömbösen kerülték ki.

Bár az első helynél, egy legalább 8-10 egyedből álló csapatba botlottam, de a sokadik eredménytelen dobás után továbbálltam, hiszen majdnem biztos voltam benne, hogy a sügérek már teljes személyleírást készítettek rólam.

Talán ez a dobás hossza meg a várva-várt sikert...

Ezután, egy ideig nem találtam meg a halakat, mígnem ismét elértem egy ígéretesnek tűnő helyhez. Óvatosan közelítettem meg az állást, ám sajnos egy óvatlan pillanatban szemtől-szembe kerültem a nagyszájúakkal. Nem örültem neki, mert ha én megláttam őket, már nagy valószínűséggel ők is tudják, hogy itt vigyázni kell. A fekete sügérek, igen okos halak. A kicsiket még csak-csak meglehet fogni, úgy, hogy meglátnak, de, ha tapasztaltabb, nagyobb egyedek gyanút fognak, már nagyjából vesztett az ügy...

Azért adtam neki egy esélyt, és rájuk dobtam rákutánzatomat. Az történt amire gondoltam, teljesen közömbösen kerülgették ki csalimat. Körülbelül tíz dobásig, ugyanez forgatókönyv érvényesült, ám az egyik emelés után, váratlan, de igen agresszív ütést kaptam.
-Megvan - kiáltottam fel örömömben, nem nagyon érdekelt, hogy ki mit gondol egy vigyorogva üvöltöző horgászról... :)
Halamnak nem adtam sok esélyt, hamar a kezeim között csodálhattam. Nem túl nagy, de évadnyitó halnak csodálatos!

Kedvenc halam...

Az idei első...

Tiszteljük uszonyos barátainkat...

Szabad vagy...

Leírhatatlan volt örömöm. Reméltem a hasonló folytatást...

Még egy rövid ideig vallattam ezt a szakaszt, aztán továbbálltam, de elhatároztam, hogy a nap végén visszatérek.

A következő helyeknél is láttam a feketéket, ám sajnos, próbálkozásaim, hogy kapásra bírjam őket elhaltak. Egy kis pöccintésem volt még, de a tiszta víz miatt látván, hogy csuka volt a tettes, inkább továbbálltam.

Elhagyatott stég...

Délután folyamán felkerestem Andris, és Attila barátom, akik jóvoltából, lehetőségem nyílt egy rövidet csónakból pergetni. Sajnos, ez sem hozta meg a várt eredményt, viszont tapasztalat szerzésnek jó volt. Rengeteg lehetőséget látok a nyári, csónakból való pergetésben, általa számos kapu nyílhat meg a nagy sügérhez vezető úton.

Gyorsan eltelt a horgászatra szánt a nap, észre sem vettem, és már majdnem beesteledett. Elhatározásomhoz híven, azért még visszatértem a halat adó helyhez, de a sügéreket, már nem találtam ott... Így én is az indulás mellett döntöttem. Nem panaszkodhatok, megfogtam amiért jöttem; 2013 első fekete sügérjét.

Tordai Máté ( Largemouth )

Erőtől duzzadva érkeztem le a vízpartra ezen a csodaszép októberi napon. Az ősz utolsó erejével próbált kitörni a tél hosszan tartó hideg, néma árnyékból. Az esti fagyok bevégeztével, a fűszálakon ragyogva csillant meg a hajnali harmatcseppek sokasága. Igen, üvöltöttem magamban, ez az, amitől minden horgász szíve megdobban. Gondolataimból hamar fel kellet eszmélnem, hiszen első dobásomra, már rögtön akadt jelentkező. Gondoltam magamban; nem minden kezdet olyan nehéz...

Halam jól küzdött méretéhez képest, de pár kör után már büszkén ragadhattam tarkón a nap első csukáját. Szép világos színekben díszelgett, az ifjú krokodil. Csalimat mohón egészen mélyre nyelte, de szerencsére kiszabadítása nem okozott nehézséget.

A jövő nemzedéke...

A hal visszaengedése után folytattam a dobálást. Fokozottan figyeltem mozdulataimra, mivel az első sikertől felbuzdulva izgatottan vártam a további kapásokat.

Sajnos amilyen erősen indult a nap, olyan gyengén folytatódott... Megvallattam a nádszéleket, a mélyebb területeket. Próbálkoztam gumival, wobblerrel, még "vasakkal" is, pedig azok nem állnak annyira közel a szívemhez, de valamiért a halak nem mutattak érdeklődést semmi iránt.

Körülbelül az ötödik kiböjtölt óra után twisteremre agresszív kapás érkezett, de sajnos nem lett meg. Nem sikerült megakasztottam a kíváncsiskodó ragadozót, így bíztam benne talán másodjára is odaver csalimra...  Nem is haboztam sokáig, már repült is a csali a kívánt helyre. Ismeretlen támadóm a második pöccintésig bírta idegekkel, majd vehemensen nekirontott csalimnak. Sajnos ő sem a kapitális egyedek csoportját erősítette, de a hosszas sikertelen dobálás után, így is felüdülés volt számomra !

Másodjára, sikerült megfognom...

Biztattam magam, hogy talán most be fog indulni, és nem is lőttem annyira mellé, mert a kapások jöttek szép számmal, csak megfogni nem sikerült a halakat. Több kapást is rontottam, ráadásul egy jobb halat "sikeresen" el is vesztettem.

Lassan közeledett a nap vége és én még mindig csak két halnál tartottam. Picit el voltam keseredve, mert a sikeres kezdés után többet reméltem a naptól.

Kezdet beesteledni, és én egyre inkább a pakolás mellett tettem le a voksom, de azért dobtam még párat, hátha... Az a pár dobás tulajdonképpen két dobás volt. Első dobásomat beesőre verte le egy kíváncsiskodó, ám sajnos amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott... Még csak be sem köszönt :)

Második dobásomra is volt jelentkező, de éreztem, hogy ez nem csuka lesz, mivel mozgása teljesen eltért a megszokottól. Titkon reménykedtem a pontyban, hiszen tavaly ugyanezen a helyen sikerült megfognom életem első, és eddig egyetlen, szabályosan, szájba akasztott pergetett pontyát.

Sajnos számításaim csak félig igazolódtak be, mivel vendégem ponty volt, de nem szájba, hanem kívülről akadt. Szerencsére az akadás nem volt vészes, éppen hogy csak fogta a horog, és így nem tett kárt a kis bajszosban ! A fotók után mehetett ő is vissza éltető elemébe.

Gyönyörű őszies színekben pompázott...

Ez volt a nap utolsó említésre méltó eseménye. Összességében nem panaszkodhatok, három halat sikerült partra segítenem, és visszaengednem. Soha rosszabb pecát!

Tordai Máté ( Largemouth )

Tordai Máté ( Largemouth )

Tordai Máté ( Largemouth )