Élménybeszámolók

A hétvégén egy rendkívül élvezetes pecán vettem részt, melynek egyik fénypontja ez a hal volt...

Természetesen, a történet pár nap múlva olvasható lesz a blogon !

Tordai Máté ( Largemouth )

Nem hittem volna, hogy még idén meglátogathatom a "Nagy csukák birodalmát", és most újra itt vagyok. Mennyi minden történt egy hónap alatt... A nappalok 1 órával rövidebbek lettek és a hőmérő sem azt mutatta, amit szeptemberben. Hiába, közeleg a tél. Ezeken gondolkoztam, miközben közeledtünk barátaimmal közös célunk felé. Persze, a legfontosabb kérdés ma is az volt, hogy mit tartogat nekünk ez a novemberi nap...

A napijegy kiváltása és a botok beélesítése után izgatottan szálltam vízre két horgásztársammal, Andrissal és Tamással együtt. Mindhárman nagy reményekkel indultunk neki a napnak. Andris és én kettő, míg Tomi egy botot hozott a kalandra.

A felkelő nap sugarai gyönyörű színekbe festették a tájat...

Motorunk nem volt, ezért evezni kellett, ezt a feladatot pedig Andris vette kézbe. Még nem tudta, mire "VÁLLAL"kozott... :)

Én, a Balázstól kapott sandrával kezdtem a víz vallatását... Ennek hamar meg is lett az eredménye, ugyanis a felpöccintett csalimra, amolyan "bot kitépős" kapással jelentkezett a nap első hala. Csukám a fárasztást egy gyönyörű hátra szaltóval indította, majd ezután megindult a mélybe. Szerencsére egy határozott mozdulattal visszainvitáltam és a csónak mellé tereltem, de itt még nem volt vége a "harcnak", ugyanis miközben már a kötelező, "fárasztás végi" fotókat készítettük, ismét meggondolta magát és egy farokcsapással megindult az "ismeretlenbe"... Ez olyannyira sikerült is, hogy meg sem lehetett mozdítani... Na, mondtam magamban: akadó, de ezt rosszul gondoltam, mivel egy határozott húzással sikerült felszínre húzni a gyönyörű ragadozót, mely magával hozott kb. fél kiló iszapot is... Csukám a hátának feléig belefúrta magát az iszapba, a lényeg viszont az, ha kalandok árán is, de én győztem !

 Jól küzdött...

De végül én győztem...

Gyönyörű, egészséges csuka lett a zsákmányom, amely 2,80 kg-ot nyomott. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem ! Még csak fél órája kezdtük a pecát, és már meg is van a nap első hala...

2,80 kg-os hibátlan "kroki"...

A hal visszaengedése után folytattuk a víz vallatását, de ez a hely több halat sajnos nem adott, így nekiindultunk az ismeretlennek... Az ismeretlent itt szó szerint kell érteni, ugyanis a köd miatt nem láttunk semmit...

 Köd tompította meg a nap sugarait...

Ezután helyet változtattunk. A következő állásunk egy törés volt. Ez meg is hozta a kívánt eredményt, mivel a Tamás wobblerével egy csuka közelebbről kívánt megismerkedni... A fárasztás nem sikerült izgalmasra, hiszen a hal egyből felszínre feküdt, így Tamás gyorsan tarkón tudta ragadni jól megérdemelt "zsákmányát". A vendég egy gyönyörű, 5,78 kg-os csuka volt, ami egyben Tomi életének második legnagyobb "krokiját" jelentette. A fényképezés kalandosra sikerült, mivel a hal belerántotta a horgot a lábamba, ez pedig a képek minőségének rovására ment... Úgy látszik, ez a tó mindig tartogat nekem egy "halál közeli" élményt... :)

Tomi arcáról "lerí" a boldogság... :)

A halat útjára bocsájtottuk, és izgatottan vártuk társait. Nem is kellett sokáig várnunk rájuk, mivel sandrámra, amolyan "szellemkapással" jelentkezett a nap harmadik hala. Ő is becsületesen helytállt, mégsem kerülhette el a kötelező fotózást.

Gyönyörű, világos mintázatú ragadozó...

Szabad vagy !

Ezután visszatértünk az első halat adó helyhez. Itt Andris percei következtek, de sajnos 'oly hamar el is múltak, mivel a hala egy fejrázással megszabadult a horogtól... :( Nem volt nagy, olyan 50-esre becsültük... Hogy mi volt a csali ? Hát persze, hogy a sandra...

Sajnos, a beígért front nem került el minket. A szél viharosan kezdett fújni és az eső is eleredt, ezért inkább a kikötés mellett döntöttünk. Ez viszont nem bizonyult olyan egyszerűnek, mivel a szél azt csinált a csónakkal, amit csak akart. Még szerencse, hogy Andris "pár" évig vadvízi vezető volt, nélküle ugyanis nem sikerült volna ez a "lehetetlen küldetés"... :)

Andris kezében volt az életünk... :)

Persze a pecának ennyi azért nem vetett véget ! A kötelező melegedés és élelmiszer bevitel után, újult erővel folytattuk a harcot az elemekkel, de már csak a partról... Megnéztünk egy sekély szakaszt, ám ez nem bizonyult eredményesnek, így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a két halat adó part menti töréshez... Ezt a "küldetést" már csak ketten vállaltuk Andris barátommal...

Erőfeszítésünknek meg is lett a jutalma, ugyanis Andris ismét halat akasztott... A sors fintora, hogy ez is leakadt. Méretét szintén 50 körülire saccoltuk.

A nap folyamán olyan természeti csodákkal lettünk gazdagabbak, amiket míg élünk nem fogunk elfelejteni. Ezek közül párat megörökítettem, szerintem nektek is tetszeni fog !!!

Ezeket a képeket sohasem fogjuk elfelejteni !

Tordai Máté (Largemouth)

Újra a vízparton ! Ez az érzés járta át a testem, miközben nagyot szippantottam a tóparti friss levegőből. Vajon mit tartogat nekem a mai nap, lesz végre egy eredményes kalandom ??? Amikor ezeket a gondolatokat fogalmazgattam, még nem tudtam, hogy egy rendkívül élménydús pecában lesz részem...

Szép időben fogadott a tó...

Szép napsütéses idő, enyhe szellő fogadott. Igazi nyárias időt varázsolt elő tarsolyából az ősz ! Már csak a halak hiányoztak, de ők sem sokáig, hamar megmutatták magukat.

Az első halra pár percet kellett várni, mikor is twisteremet egy jól kivitelezett dobással sikerült miniméterpontosan kidobni a nád tövéhez. Szinte biztosan éreztem, hogy ez a dobás halat fog adni, és ez így is lett. Pár pöccintés után elnehezült a csalim, jelentkezőm akadt. A fárasztás igen kalandosra sikerült, ugyanis elfelejtettem, hogy a tegnapi kötelező orsótisztítás során fékem teljesen kilazítottam. Míg orsómat vizsgálgattam halam türelmesen lepihent előttem, és várta, hogy egyenlő esélyekkel folytassuk a "harcot" ( szerintem érezte, hogy jó kezekben van :) ) . Szerencsére én nyertem, és "ellenfelem" partra segítettem pár fotó erejéig.

A nap első hala ez a hibátlan "kroki"...

Menjél, riogasd tovább a népet...

A következőkben felgyorsultak az események, kapás-kapást követett, így a második halra sem kellett sokat várni... Amilyen agresszív kapással jelentkezett, olyan hamar kint is volt a kis ragadozó. Nem volt nagy, de hal !!!

 kölyökcsuka...

A hal visszaengedése után izgatottan folytattam a víz vallatását. Táskámból előkerültek a még "szűz" csalik... Végül is mikor teszteljen az ember, ha nem ilyenkor ? Nem ért meglepetésként, mikor a csaliváltás is pár dobáson belül halat adott. Sajnos a képek nem lettek túl jók, mert csukámnak a parton jutott eszébe, hogy ugrálnia kell...

A csaliváltás is halat adott...

Ő sem volt nagy, de nem lepődtem meg, mert az ez évi csukák átlagsúlya negyede, az előző évieknek. Ez biztos azért van, mert sajnos még mindig sokan csupán táplálékforrásként tekintenek ezekre a pompás állatokra, és ez nagyon elkeserítő !!!

Ami még lelombozott, hogy egy olyan "csomag" ért elém, aminek szerintem nem a vízben van a helye! Amikor ezt megpillantottam elgondolkodtam... Lehet, hogy valakinek az okoz boldogságot, ha szennyezi környezetét ??? Vagy csak ilyen trehányok az emberek ???

NO COMMENT...

Ilyenkor irigylem igazán azokat a horgásztársaimat, akik eldugott vadregényes kis patakokban horgásznak, vagy a Duna csodálatos ragadozóit kergetik !

Na de térjünk vissza a nap főszereplőire ! Ismét kapásom volt, méghozzá nem is akármilyen... Éreztem ez már jobb hal lesz ! Fárasztás közben többször is levegőbe vetette magát, de sikerült tarkón fognom, és pár kép erejéig "zargatnom" nyugalmát. Sajnos ezek a képek sem sikerültek jól, mert halam a csalit nagyon mélyre torkolta, és biztonságának érdekében, inkább a csali kiszabadítására akartam koncentrálni !

A nap hala...

Ezután, egy még halat nem látott Rapala került a kapocsba, hátha ma sikerül felavatnom. Arra a bizonyos avatásra nem kellett sokat várni, mert csalim az első vízbeérése után egyből halat adott, egy újabb csuka személyében. Ez volt a nap ötödik hala.

A nap ötödik hala...

Miután halam visszakerült éltető elemébe, én folytattam a dobálást. Ezután egy rövid szünet következett, de ez sem volt eseménytelen... Kapás-kapást követett, több csukám is volt, de ezek nem akartak velem közelebbről megismerkedni, pár fotó erejéig. :) Még telefonálás közben is sikerült halat akasztanom, de sajnos ez is leverte magát. Az biztos, hogy nem unatkoztam.

Napnyugta...

A nap hatodik, és egyben utolsó hala végszóra érkezett. A kapás rendkívül izgalmasra sikerült, ugyanis csukám olyan közel kapta el a csalit, hogy támadását végigkísérhettem.

A nap utolsó hala sötétben éhezett meg...

Összességében egy rendkívül élvezetes, eseménydús horgászaton vagyok túl. A csukák mindent levertek, amit eléjük dobtam, nagyon étvágyuknál voltak. Két csalit is felavattam, így bővült a halat látott "csodák" száma... Sajnos a vízben úszó szemét, ami gyakran előkerült a horgászat során, picit lelombozta a a hangulatomat, de a halak kárpótoltak ! Remélem még sok ilyen pecában lesz részem az évben.

Tordai Máté ( Largemouth )

1 év után újra feloldották egy, az általam nagyon kedvelt kis tavon a pergetési tilalmat. Örömmel olvastam a hírt a tó honlapján, de megütközött valamin a szemem: "a halat el kell vinni, vagy le kell adni a halőrnek..." Ennyi elég is volt a kedvem lelohasztására, mivel köztudott rólam, hogy kizárólag a C&R ( fogd meg és engedd vissza ) horgászás híve vagyok !!! Na, mondtam magamban, azért teszek egy próbát a halőrnél, hátha tesznek velem egy kis kivételt, mégiscsak 3 éve rendszeres látogatója vagyok a tónak. Szerencsére, nem kellett sokat győzködnöm a halőrt, tudta ki vagyok, és hogy miként állok a halakhoz... Ennek megörülve, szombatomat szabaddá tettem és felszerelésemet beélesítettem...

Komor hangulatban fogadott a tó...

Nagy reménnyel indultam neki a napnak ! A múltévi élmények hatására csukák hadára számítottam, de ahogy a közmondás is mondja: "Homo proponit, Deus disponit" ( Ember tervez, Isten végez ).

Az első 4 óra kapás nélkül telt el, itt már éreztem, hogy nem ez lesz életem legeredményesebb pecája, de nem adtam fel ! Hajthatatlanul vallattam a tükörsima vizet. Több, általam jónak vélt akadót "vizslattam" át, de a várva-várt eredmény mindig elmaradt, mígnem megpillantottam a lábam alatt egy vízben lévő "fatákolmányt".

Az említett "fatákolmány"...

Nem is kellett nekem ennél több, már csobbant is a csali. Izgatottan pöcögtettem fehér twisteremet, mígnem az utolsó pöccintés során, életre kelt a botspiccem. Megvagy ! - kiáltottam fel. Halam - a méretéhez képest - jól küzdött, de nem adtam neki sok esélyt, sietve magamhoz tereltem és tarkón fogtam. Nem a legnagyobb, de a nap első hala.

 A nap első hala...

 Természetesen, ez is C&R...

Ezután ismét egy hosszabb szünet következett. Az egész csali arzenálomat bevetettem, de hiába, a csukák nem voltak étvágyuknál. Picit leültem pihenni, és elelmélkedtem a tavalyi szép emlékekről, de ez sem tartott sokáig. Erőt vettem magamon és elindultam a következő körömre. Végül is horgászni jöttem, nem pihenni ! Dobáltam rendületlenül, hátha tartogat még nekem valamit a nap. Elérkeztem egy ígéretesnek tűnő helyhez. Most vagy soha, mondtam magamban !

Hátha a nád alatt lesz egy "krokodil"...

Odapöccintettem csalimat a bedőlő nád tövéhez, és a süllyedő twistert azonnal egy csuka verte le, hihetetlen agresszivitással. Egy szép kis csuka ifjonc küzdött a bot végén, de ismét én nyertem. Ez sem életem csukája, de csak sikerült kiszednem még egyet ezen a gyenge napon.

A jövő nemzedéke...

Szabad vagy...

Sajnos, ő volt a nap utolsó hala. Az eső elkezdett szakadni, és persze nem volt nálam semmi, ami megóvott volna a megázástól, ezért a horgászat befejezése mellett döntöttem...

Eleredt az eső...

Összességében egy nagyon nehéz, de tanulságos pecán vagyok túl... A csukák egyáltalán nem voltak étvágyuknál, dobhattam nekik bármit... Kettőt sikerült becsapnom, ami nem olyan jó eredmény, de kellenek az ilyen napok is, ezért szép a horgászat. Mindig tanul valamit az ember !!!

Folytatás következik !!! Végre, sok hallal :-)

Tordai Máté (Largemouth)