2012-es összegzés:

Feketesügér: A feketékkel nem panaszkodhatok, sok szép élménnyel ajándékoztak meg az évben ! Olyannyira megkedveltették magukat velem, hogy elnyerték " az én kedvenc halam " címet... Ő miattuk vágtam bele a castingozás világába, amiért külön köszönettel tartozom. Belőlük sikerült a legtöbbet lencsevégre csalni, igaz rájuk is szántam a legtöbb időt.

Jött nagy is...

Meg apró is...

Balin: Sajnos balinból, már nem zártam ilyen pozitív mérleggel. A nagyszájúak mellett nem jutott rájuk sok idő, csak nyáron a " Magyar Tengeren " zargattam nyugalmukat. Alig pár darabbal sikerült összemérni az erőmet, és ők sem a kapitális példányokból kerültek ki...

A fenekeszegekkel nem volt szerencsém...

Csuka: A 2011-es évem csukákban nagyon erősre sikeredett, ezért aztán a krokodilok picit háttérbe szorultak 2012-ben. Ettől függetlenül az év sok csukában bővelkedett, bár az átlagsúlyuk nem mondható olyan acélosnak. A Nagy Kroki idén valahogy nem akarta tiszteletét tenni előttem. :(

Az idei legnagyobb...

Süllő: A fogasokat is csak a Balatonon vettem üldözőbe, sajnos mivel csónakkal nem rendelkezem az esélyeim töredékre csökkentek... Azért nem panaszkodom, sok sücit sikerült becsapnom, és visszaeresztenem. A legtöbbjük 30-40 cm között mozgott, de sikerült megdöntenem személyes rekordomat egy 1,3 kg-os 55 cm-es fogas személyében... Nem kapitális példány, de a Balatonon ( partról ) szerintem nem olyan rossz.

Morcos, még nem tudja, hogy visszamegy...

Kősüllő: Belőlük is elég sokat sikerült megörökíteni, ráadásul több 30 cm-es példány is beköszönt. Érdekesség az volt, hogy ritkán találkoztam velük, de ha elkaptam a megfelelő időszakot, akkor nagy élményekkel ajándékoztak meg.

Sügér: Sok csíkos hátút sikerült fogni az idén, bár a tavalyi év erősebbre sikeredett a sügérek terén. Ennek ellenére találkoztam pár igazán szép példánnyal is. Boldogan olvastam, hogy a jövő évre kaptak egy kis védelmet ezek a csodás ragadozók.

Apróság...

2013-as tervek:

2013-as terveim között két halfaj fog főszerepet betölteni: a feketesügér és a balin.

Feketesügér:

- Feketékből szeretnék jövő évben is eljutni a háromjegyű darabszámig.

- Szeretném megdönteni személyes rekordomat, ami 41 cm.

Balin:

- Szeretnék 20 db méretes balin fölé jutni a Balatonon

- Balinból is szeretném megdönteni személyes rekordomat, ami 55 cm.

Domolykó

- 2013-ban terveim közt szerepel életem első pergetett domolykójának megfogása.

Pisztráng

- Pisztrángból is szeretném megfogni életem első példányát.

Duna

- Jövő évben a Dunának is fontos szerepe lesz a horgászataim során, remélem sok szép hallal fog megajándékozni.

Csuka, Süllő

- Mindkét halfajból igyekszem megdönteni személyes rekordjaimat ( Csuka 5 kg, süci 1,3 kg ).

Sügér

- Sügérből célom egy igazi balatoni " góliát " ( 30cm ) megfogása.

Belly Boat

- Nagyon erősen gondolkozom egy Belly beszerzésén, hiszen ennek segítségével számtalan kapu nyílna meg előttem, és általa rendkívüli élményekkel gazdagodnék.

Hát összességében ezek a jövő évi terveim, remélem minél többet sikerül megvalósítani közülük ! :)

Nektek is hasonló élményeket, és békés, boldog új évet kívánok ! Görbüljön ! :)

Tordai Máté ( Largemouth )

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES HORGÁSZTÁRSAMNAK !!!

Tordai Máté ( Largemouth )

Szeretem azokat a pecákat, amikor először horgászok egy ismeretlen vízterületen. Ilyenkor mindig kétszer akkora motivációval vágok neki a kalandnak, hiszen én is, mint mindenki, szeretem pozitív élményekkel "elveszteni a szüzességemet" ! Ezen a hétvégén egy környezetvédelmi területen fekvő kis tavacskához látogattam el, mely nagyszerű élményekkel ajándékozott meg...

Már útközben is csodás környezet tárult elénk...

A nap jól indult, mivel pár dobás elteltével, az akadóból kicibált twisteremet egy csuka kívánta meg. Sajnos, a küzdelem végeredményét nem sikerült kép formájában megörökítenem, ugyanis ellenfelem pár fejrázás után távozott. Még csak el sem köszönt... :-) Nem voltam elkeseredve, valahogy éreztem, hogy nem ez lesz a nap egyetlen hala.

A tó és a környezete...

Folytattam a dobálást, viszont a gumit wobblerre cseréltem, mert az aljzat nagyon akadósnak bizonyult, és egy idő után meguntam, hogy az ígéretes helyeket egyfolytában szétbarmolom...

A nagy számok törvénye alapján az ember néha belenyúl olyan "nóném" csalikba, amik egyébként sokra lettek hivatottak, ellenben az áruk ezt nem nagyon tükrözi. Nos, szerencsére nekem is akadt egy ilyen kis csoda, mely már bizonyított párszor, de pályafutásának csúcsát ezen a napon érte el.

A váltás nagyon hamar meghozta az eredményt, ugyanis erős húzást éreztem a botom végén. A "tettes" méretéhez képest jól küzdött, de egy kis fárasztás után megadta magát, és én büszkén emelhettem magasba a nap első halát, egy csukaifjonc személyében.

Csukaifjonc...

A szokásos menetrend érvényesült ezen a napon is: fotó, visszaengedés, három kívánság... és folytatódhatott a peca.

Még fel sem eszméltem az előző hal hatásai alól, már jött is az újabb jelentkező. A fárasztás elég egyoldalúra sikerült, hiszen életem egyik legkisebb csukája küzdött a bot végén.

Remélem, még találkozunk...

A történetet itt egy picit félbeszakítom, mert tartozom annyival, hogy elmondjam, a tó nagyban elnyerte tetszésemet. A vezetőség mindent megtesz annak érdekében, hogy segítse a pergetőhorgászok nyugodt, izgalmas időtöltését. Rendszeresen vannak ragadozó telepítések. Egész nap egyetlen szemétbe sem botlottam... - érdekes, az emberek itt ki tudják dobni a hulladékot a kukába. Sokan tanulhatnának tőlük... Örömmel nyugtáztam azt is, hogy pergetni kizárólag C&R betartásával lehet. Végezetül még annyit: csak így tovább !!!

Na, de hol is tartottunk ? Ja, igen: két dobás - két hal. Vajon lehet ezt még fokozni ? Ez csak egyféleképpen derülhet ki, és már csobbant is a csali...

Bumm, nincs meg. Bumm, ez sem akad. Bumm, megvagy !!! Harmadjára csak elkapta. Ő is becsülettel küzdött, de nem bírt ellenállni egy közös fotónak ! :-)

Egy újabb kis csuka...

Természetesen ő is ment vissza...

Kapás - kapást, hal - halat követett.

Érdekesség az volt, hogy az összes kapás kivétel nélkül bentről, nyílt vízről érkezett. A vontatás sebességét nullára lassítottam, mert egy idő után észrevettem, hogyha ugyanazt a csalit gyorsabb tempóval kínáltam fel, a rávágások elmaradtak.

Esőcsuka...

Próbálkozgattam más technikákkal is, de nem hoztak eredményt. És hogy őszinte legyek, élveztem ezt a halbőséget. Ugyan nem beszélhetünk nagy átlagsúlyról, viszont ezek a kis csukák is nagy vehemenciával támadták meg a csalimat.

Erre a napra egyébként két bottal felszerelkezve érkeztem, de a nap végére a casting felszerelés már a kocsiban pihent. Mindegyik halat kivétel nélkül spinning bottal segítettem partra, pedig a nyerő csalimat hosszabb - rövidebb időre megismertettem a multis cuccal is. A gond valószínűleg az lehetett, hogy ezt a nagyon könnyű csalit az utóbbi felszereléssel nem tudtam eljuttatni megfelelő távolságra.

Újabb vendég...

Az eső elálltával a kapások száma is megcsappant. Azért még ki tudtam szedni egyet, de aztán hosszabb csend következett.

Vékony akadás...

A rövid szünetet követően, újra varázsütésszerűen megindultak a kapások. A második ciklusban is kivétel nélkül minden hal bentről jött. Bár a kapások száma elmaradt a reggeli időszaktól, de azért nem panaszkodhatok, mert ezúttal sem unatkoztam.

Jól elkapta !

Azt figyeltem meg, hogy az első ciklusban a csali épphogy csak megakadt a halak szájszélében, míg a későbbi időszakban mindegyik hal mélyre torkolta wobbleremet...

Másik irány...

Sajnos, a horgászatra szánt időm lassan a végéhez közeledett, de nem bánkódtam. Sok jó élménnyel gazdagodtam a nap folyamán. Szép, egészséges csukákat sikerült partra segítenem és visszaeresztenem éltető elemükbe. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártam ezen a vízen, mert a tó környezete, állománya és az itteni embereknek a halakhoz való viszonya nagyon pozitív nyomokat hagyott bennem !!!

Még visszatérek...

Tordai Máté ( Largemouth )

Megvan ! - kiáltott fel Andris - és a szák felé terelte halát. Nem is rossz, a hosszát olyan...

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a nap legelején. A helyszín megint a "Nagy csukák birodalma", a célpontok pedig ismét a krokik voltak...

Komor időjárás jellemezte az egész napot...

Ezen a napon Andris barátommal vettük üldözőbe a tó hírhedt ragadozóit. Először a már jól bevált villanyoszlopoknál "macskáztunk le", illetve "macskáztunk volna le", de ez sajnos nem ment olyan könnyen, mivel a súlyon lévő kötél nem volt elég hosszú... Pedig az említett hely elég sekély volt. Mi lesz majd mély víznél ?! Szerencsére, a nap folyamán a szél iránya és erőssége mindvégig nekünk kedvezett, így "lehorgonyzás" nélkül is gond nélkül vallathattuk a vizet.

Mindketten Sandrával kezdtük a csukák zargatását. Fokozott figyelemmel ügyeltem minden mozdulatomra, hisz múltkor is nagyon hamar jelentkezett az első ragadozó. Ám a gyors jelentkezés ezúttal elmaradt. Se Andrisnak, se nekem nem adott semmit az első helyszín, így továbbálltunk a már jól bevált törésre ( nekem ez a kedvenc helyem a tavon ).

Ez a rész, mint mindig, most sem hagyott cserben. Horgásztársam épp beszélgetésbe elegyedett, amikor  felpöccintett Sandráját egy csuka agresszívan verte le. Láttam, hogy Andris rendkívül stressz-szelt fárasztás közben, amin egy cseppet sem csodálkoztam, mivel ez a hal szakíthatta volna meg a már több hónapja tartó balszerencsés sorozatát. Szerencsére, barátom győzedelmeskedett és boldogan emelte magasba jól megérdemelt "zsákmányát", ami egyben a személyes rekordját is jelentette.

Ez a mosoly mindent elárul...

C&R...

A pacsi után folytattuk a dobálást, hagytuk, hogy a szél vigyen minket, így párhuzamosan tudtuk vallatni a halat adó helyünket. Rendületlenül bíztunk abban, hogy itt még vár ránk valami.

A haltalan percekben is jó volt a hangulat, barátomról lerítt a boldogság... - "halat" lehetett fogatni vele ! :-)

Sok idő nem telt el, mikor az én szívem is hevesebben kezdett el verni, a csalimat ugyanis csuka koma hihetetlen falánksággal verte le. A fárasztás nem tartott sokáig, mivel a fekáknál már egy életre megtanultam, hogy nem szabad finomkodni ( ez persze az én véleményem ). Amikor feljött, meglepődtem, ugyanis nagyobbra saccoltam, de ahogy a mondás tartja: aki a kicsit nem becsüli...

Gyönyörű színek...

Én úgy vagyok vele, ha az első halamat megfogom, akkor már lejön rólam a teher, és sokkal nyugodtabban tudok pecázni !

A hal visszaengedése után egy pici szünet következett. Társam elment, hogy ital formájában felmelegedjen, én pedig a kötelező napi gubancomat csomózgattam ki. Nagy fáradtságok árán ugyan, de végre normálisan állt a zsinór a dobon, s ennek megörülve úgy gondoltam, dobálok egyedül egy picit. Ez azonban nem bizonyult jó döntésnek, mert ahogy felkeltem, azzal a lendülettel ellöktem a csónakot a parttól. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha az evező nálam lett volna, de az a fűben pihent... Társam, egyben megmentőm segítségével megoldottuk valahogy a problémát. Sőt, még "forró" teát is kaptam tőle, amit sikeresen magamra öntöttem. :)

Na, de térjünk vissza a nap főszereplőihez, a halakhoz !

Reménykedtünk, hogy a már jól bevált törés ismét tartogat nekünk még valamit. Andris csalit váltott egy Savage gumi formájában, én viszont maradtam a "csukamágnes" Sandránál.

Megvan ! - kiáltott fel Andris, és a szák felé terelte a halát. Nem is rossz, a hosszát olyan 60-65 cm közé becsültük. Társainál picit kisebb volt, de ez egyáltalán nem érdekelt minket.

Szép, egészséges példány...

Miután a törés már nem adott több halat, még megnéztünk pár új helyet, de hiába, a csukák nem voltak étvágyuknál. Ha legalább kapások lettek volna... Olyan volt a víz, mintha üres lenne. Az ember egy idő után megunja a kapástalanságot, és egyre inkább a hazamenetel felé hajlik - így tettünk mi is.

Egyáltalán nem voltunk elkeseredve, végül is halszagúan tértünk haza. Ráadásul társamnak élete első komolyabb csukáját sikerült kifognia.

A mai nap is bizonyította hírnevét a "Nagy csukák birodalma" !

Még visszatérünk !

Tordai Máté ( Largemouth )