Élménybeszámolók

Ahogy a természet, a tél beálltával,

úgy szenderülnek nyári kedvenceim hosszan tartó téli álmukba.

Szótlanul alusznak őkelmék a nyári csaták, megmérettetések,

s a sima vízfelszínt felrobbantó támadások emlékében.

Vajon mire gondolhatnak, mikor a nád tövéből kibukdácsolva

hirtelen haláltusába kezdenek kedvenc ragadozóhalammal ?

Nem tudhatom, de sejtem...

Ám, amitől ők rettegnek, azt várom én napról napra egyre hevesebben.

Hisz közeleg már, a felszíni támadások dicső időszaka.

Addig is sajnos nem tehetek egyebet, s mást,

csak reménykedve tekinthetek a távoli jövőbe,

hogy nem húzzák el eme végtelenségbe nyúló büszke pihenésüket.

Tordai Máté ( Largemouth )

Ahogy már az előzőekben is említettem, a második részben balatoni fogásaim fognak főszerepet betölteni. Ebben az írásban az eddigi balatoni pergetésem eredményeit szeretném tömören összefoglalni. Szerencsémre a Balaton környékén van egy kis nyaralónk, amely nagyban megkönnyíti a "Magyar Tenger" alapos megismerését...

Az első pergetett halaimat, nem meglepő, hogy innen sikerült megfognom. Ha jól emlékszem, már a második lelátogatásomnál sikerült egy gyönyörű csukát átvernem, és visszaengednem. Őt több társa is követte. Ezek a fogások akkora lökést adtak nekem a továbbiakban, hogy ( szinte ) teljesen felhagytam a békés halazással, és kizárólag csak a pergetéssel kezdtem el foglalkozni, amit a mai napig nem bánok!

Az első pergetett halam...

Gyönyörű halakkal ajándékozott meg kedvenc vizem.

Végigkísérhettem a támadását...

Meglepetés csuka...

Színpompa...

A tavalyi évben először április 30-án látogattam el imádott vizemhez, bár a látogatás oka nem a balatoni pecázás volt, hanem egy környékbeli kis tavon feketesügér fogása. Sajnos a nagyszájúak elkerültek.

A sikertelen feketézés után, még azért lenéztem a Balatonra, hiszen csak pár perc sétába tellett. Gondoltam, mit veszíthetek...

Az időjárási viszontagságok nem nekem kedveztek, de ez a halakat nem nagyon érdekelte, hiszen tiszteletüket tették előttem, egy balin és egy fogas személyében. Sajnos előbbiről nem született jó minőségű fotó. :( Jó kis peca volt. Úgy látszik jól döntöttem azzal, hogy a pecázást, és nem a strandolást választottam !

Egy balatoni fogas a sok közül...

A következő nap sem panaszkodhattam, egyértelmű volt, hogy a reggel már a vízparton fog fogadni. A balinok elemükben volta, ám valami oknál fogva nem csaptak oda csábítóan verető műcsalimnak. Egy kapásom volt, azt szerencsére sikerült is hallá váltanom, egy 45 körüli baller személyében...

Délután sikerült még két db 30-35cm körüli süllőt nyakon csípnem, és visszaeresztenem.

A kősüllőkkel volt a legnagyobb szerencsém. Voltak napok, amikor 30 perc alatt fogtam hármat. Számomra a köves védett hal, így próbálok velük a legkíméletesebben bánni.

Röviden ennyi... Ezeken kívül sikerült még elég sok méret körüli csukát fognom, melyeknek szintén nagyon tudtam örülni. Rengeteg sügérrel találkoztam a nyár folyamán, emlékezetem szerint belőlük sikerült a legtöbbet fognom. Voltak közöttük igazán szép példányok is.

Sikeresen megfogtam, és visszaengedtem eddigi legnagyobb balatoni fogasom is.

Ha már a visszaengedésnél tartunk, nem árt megemlítenem, hogy sokszor komoly harcokat kell megvívnom a helyi erőkkel, azért hogy visszatudjam ereszteni a SAJÁT fogásaimat. Rengetegszer célkeresztbe kerülök a "visszaengedéses szokásom" (C&R) miatt, de ez engem nem nagyon szokott érdekelni... :)

Végezetül, szeretném megköszönni a Balatonnak az eddigi élményeket, melyeket tőle kaptam ajándékba !!!

Balaton, te csodás...

Tordai Máté ( Largemouth )

Balaton, rengeteg élmény köt ehhez a csodálatos vízhez. Innen indított el édesapám a horgászat rejtelmes világába, és itt kaptam el azt a bizonyos "vírust", amiből nem lehet kigyógyulni. Első halaim megfogása is a Balatonhoz köthető. ( Mondanom sem kell, hogy ez a víz a későbbiekben is fontos szerepet fog betölteni blogom falán. ) Ebben a kis írásban szeretném tömören összefoglalni az eddigi balatoni élményeimet. Ám mindennek van egy napos és egy árnyékos oldala. Az első részben inkább a 2012-es negatív tapasztalatokat fogom papírra, akarom mondani monitorra vetni...

Egy októberi nap volt... Vízteleníteni mentünk le, de persze most is, mint mindig a valós célom a horgászat volt. Minden út során izgatottan várom, hogy megpillantsam imádott vizemet. Így volt ez most is, ám sajnos tudtam, hogy ez a bizonyos pillantás most egy picit el fog térni a megszokottól, hiszen más blogon olvastam már, hogy azt a bizonyos szakasz, amely számomra oly kedves, feltöltés alatt áll. Elszörnyedtem a látvány hatására... Pár nap alatt olyannyira tönkre tudták tenni a területet, hogy alig ismertem rá!

Annyira elkeserített az egész helyzet, hogy még most is, miközben a sorokat fogalmazom, felidegesítem magam... Ezért inkább tovább is lépek a következő napra.

A szombati napon sügérezést terveztem be. Van egy jól bevált kis öblöm, ahova télen csapatostul szoktak beállni a csapók. Ilyenkor rengeteg élménnyel szoktam gazdagodni. Ráadásul a víz is letisztul, így a rávágások 90%-át figyelemmel kísérhetem. Mondanom sem kell milyen érzés, amikor egy felbőszült csapó támadását végigkövetheti az ember.

Most annak kellene következnie, hogy kiérkezésemkor egyből sikerült megfognom a nap első halát, de sajnos nem így lett...

Kedvenc kis öblömet kb. 10cm víz fedte. A csónakok alatt a szárazföld tört utat magának... Az öböl teljesen halott volt.

Eltűnt a víz...

Innen nehéz lesz kievezni...

Több a víz a csónakban, mint körülötte...

Még vasárnap reggel lenéztem arra a helyre, ahol életem első balinjait fogtam, de sajnos nem lepett meg, hogy ott sem volt víz...

A 2. részben már sokkal nyugodtabb vizekre "evezek", melyben a balatoni fogásaim fognak előtérbe kerülni.

Tordai Máté ( Largemouth )

Hétvégén lenéztem dobálni egy picit, hiszen már több mint egy hónapja nem volt "fegyver" a kezeim között. Öröm volt újra botot ragadni, és egy picit átszellemülni, de sajnos pár természetfotónál többel nem tudok szolgálni, hiszen a halak nagy ívben elkerültek. Úgy látszik még nem voltak felkészülve rám, vagy lehet, hogy még ők is az ünnepek hatásai alatt voltak. Azért egy fránya kapást nagy nehezen sikerült kicsikarni, ám mire a harc elkezdődhetett volna, már véget is ért...

Tordai Máté ( Largemouth )